Fazekas Miklós:
Erdőtjáró

Léptem alatt aranybársony,
Avar zizzen a vadcsapáson –
Halott nyárban gázolok, fázom –
Nagyon egyedül vagyok.

Fényért kiáltanak – félve - a fák,
Csodára várnak? Hisz maguk is csodák;
A fény csodái, a nyár csodái,
Nyár-királylány aranykoronái.

Vélem szembe emlékek jönnek,
Némelyek mosolyok, mások fájó könnyek -
Miközben tekintetem rajtuk tartom,
Lassan közelít ezüstös
Alkonypartom…