Nagy Csaba /Gyémánt/

Félhold ébredt

Félvállamra vett kabátom
lengeti a szél,
egy olyan márciusban,
hol
egy perc a tavaszé,
élet-ígérettel,
reményt adó fényben,
a másikban pelyhek,
s a visszaköltözött tél
szorong a szívemben.

Alkonyat után is
félhold ébredt, magányosan,
s indult szélnek
e tévedt márciusban,
hol
egy perc a tavaszé,
édes mosolyoddal,
reményt adó fényben,
a másikban hiányoddal
fészkel újra a tél,
s keserv
szorong a szívemben.