Az adott szekrényért valóban elképesztően magas volt az az ár, ebben teljesen egyetértünk.

De azt sem szabad elfelejteni, hogy egy valóban értékes, régi (retro, népi, antik) bútornál nem az eladáskori állapota a döntő árképző tényező! Egy ilyen terméknél először azt kell megállapítani, hogy eredeti formájába visszaállítva mennyi a mai forgalmi (vagy ha magunknak vesszük, akkor eszmei, érzelmi) értéke. Ez után kell megsaccolni, hogy mekkora ráfordítással lehet ezt az állapotot elérni a pillanatnyi helyzetből, és ehhez esetleg mennyi idegen (új, vagy korabeli) anyagot kell beépíteni (a korabeli anyag, alkatrész nem feltétlenül csökkenti a végeredmény értékét, de az új mindenképpen!)

Ha már ezt összeagyaltuk, akkor ki lehet találni, hogy mennyi az a maximum, amennyit megér nekünk az adott bútordarab. Aztán megnézzük a pénztárcánkat és kilépünk az árverési oldalról... :o)