Na de van ennek misztikus vonatkozása is (bár nemigazán tartozik ide, de ha már elkezdtük...)

Sztyopának kimeredt a szeme: a kis asztalon minden jóval megrakott tálca kínálta magát: fölszeletelt hófehér cipó, üvegedényben préselt kaviár, tányérkán marinírozott gomba, ismeretlen tartalmú födött kis lábos, végül az ékszerésznétől származó csiszolt, hasas karaff tele vodkával. A legjobban az döbbentette meg Sztyopát, hogy a karaff harmatos volt a hidegtől - ami egyébként érthető is volt, mert jéggel teli hűtővödörben állt. Egyszóval tisztán, takarosan, ügyesen volt minden elrendezve.

És

A kandúr azonban az óralopásnál sokkal meghökkentőbb dolgot cselekedett. Felállt a kanapé­ról, hátsó lábán odalépett a tükörasztalkához, mellső mancsával kivette a dugót a karaffból, vizet töltött a pohárba, ivott, visszatette a dugót a helyére, és a festéktörlő ronggyal kétfelé simította bajuszát.

Vizet és vodkát is tartanak benne.