Én nem cseppentettem semmit a szemeimbe, pedig mikor annyira szúrtak, már gondolkodtam rajta - nem volt más tippem akkoriban, hogyan másszak ki abból. De valahogy arra se tudtam magam rászánni, még mindig bírtam, de már sokszor kellett megpihennem a melóban. Kimenni a párásabb, hdegebb levegőre stb. Na és ott ütött a fejembe, hogy mennyivel jobb lett, mikor pár perc után visszajöttem. Na és aztán véletlenül belejött az a sok hátrafelémenés is a természetben és annyi volt a szemszárazságnak. Később (9 hónap után) egy újabb jó döntés jött  - elkezdtem sehol se gyújtani villanyt reggel. Ez télen kb 4 órát jelent sötétben lenni, tehát nem csukott szemekkel - hanem tenni a dolgomat, mintha mindenhol égne a villany. Télen reggel 4-kor koromsötét van és egésze 8 óráig is még sötét van. Tehát igencsak feljavult a sötétbeli látásom, ami nagy önbizalmat jelentett a sötét helyeken  - egyszercsak mennyi dolgot láttam, mit azelőtt észre se vettem a sötétség miatt....... Ezt sokszor még éjjel is gyakoroltam az ágyban, felébredtem éjjel és 1-2 órát is képes voltam gyakorolni a mikromozgásokat, sötétben kivenni a szobában lévő tárgyakat, a légzést összegyeztetni a pislogással, éleseb látással  stb - úgy ahogy voltam az ágyban..... Tehát nem az égből pottyant hozzám az, amit elértem...........