Az. De már gyógyultabb kiadásban. Most már nem ülök a fal mögött, azóta katasztrófa. Azóta van derű is, mozgástér, fellélegzés, de azóta van kétségbeejtően erős érzelmi reakció mindenre, elsősorban emberekre, rettegés, h mi lesz. És egy nagy veszteség: a memória. Az átlaghoz képest így is jó, menzás iq-val nem csoda, de az a fajta mindent megjegyző képesség odavan. És ez nagy lelki kín. H ott állok, és nem jut eszembe vmi. Időnként visszavágyom a falat. Csak azt már nem lehet, mert nem kamuterápiára mentem. A fal mögül immár kikerültem. De most megélem mindazt, ami miatt a fal mögé mentem, és ezek kezelésének megtanulása sokkal tovább tart, ehhez képest a fal lerombolása gyerekjáték , megvolt pillanatok alatt. Persze nyilván egészen más lett volna, ha ez még gyerekkoromban, egy védettebb életben történik meg, mint most, amikor dolgoznom is kell.