Áprily Lajos

Vers vagy te is

 

Indulsz. A mozdony sürget már dohogva

és a tavaszba messze-fut veled.

Ne vidd a vádat és a bút magaddal,

hogy hűvös szóval megsértettelek.

 

Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk.

Rég vívom érted a művész-tusát.

Ki a hibás, ha túlságos közelből

nem hallom lelked tiszta ritmusát?

 

Ki a hibás, ha néha feltolulva

egy kusza hang harmóniádba tép,

és gúnnyal int szivárványos magasban

a büszke, győzhetetlen eszme-kép?

 

Vers vagy te is. A harcban meg nem érzed,

hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.

A fájó gáncs nem céltalan civódás,

s kedves, nem ok, hogy érte visszabánts...

 

Már távolodsz. A gép repít robogva.

Nem is tudod, hogy most lettél enyém.

Varázs-ütésre dallamod kiépül,

s zengő egész vagy, zengő költemény.