1783-ban foglalta el a cári Oroszország a törökkel vívott háborúban, Szevasztopolban azóta van orosz haditengerészeti bázis.

Bár a Krímnek 1917-ben sikerült függetlenséget is kivívnia, ez nem sokáig tartott, 1921-re a területet beolvasztották a Szovjetunióba, először autonóm köztársaságként, majd Oroszország részeként. Így érte a II.VH., amelyben megszállták a németek és rombolták csaknem porig Szevasztopol kikötőjét. Amikor a szovjet hadsereg 1944-ben visszafoglalta a félszigetet, Sztálin utasítására az akkori lakosság csaknem 30 százalékát kitevő tatárokat az utolsó emberig deportálták. Ez büntetés volt azért, mert állítólag együttműködtek a németekkel. A tatár lakosság csaknem fele a deportálás közben meghalt, de a többiek sem térhettek vissza egészen a Szovjetunió felbomlásáig. Ehhez képest a mostani 12 százalékos arány nem is olyan rossz.

A Krímben így lettek többségben az oroszok, és mindenkit meglepetésként ért, amikor 1954-ben Nyikita Hruscsov odaajándékozta a területet az ukrán tagköztársaságnak. Erre több magyarázat is lehet, az egyik szerint a pártfőtitkár nem volt színjózan, egy másik változat szerint a Krímet valóban ajándéknak szánta a második világháború alatt sokat szenvedett ukránoknak. Bár Hruscsov orosz volt, de az ukrán kommunista pártban csinált politikai karriert, talán ezért is húzott errefelé a szíve.

A Szovjetunió bukása után sokan arra számítottak, hogy Borisz Jelcin majd visszaköveteli a területet Oroszországnak, de ez nem történt meg. Amikor Ukrajna 1991-ben népszavazást tartott a függetlenségről, a krímiek 54 százaléka szavazott igennel, amiért a fésziget széles körű autonómiát kapott. Egy rövid időre még saját elnököt is választhatott, ezt a jogot azonban Kijev idővel megvonta.

Bár Ukrajna és Oroszország között több diplomáciai pengeváltás is kitört, 1997-ben a Barátsági, Együttműködési és Partnerségi szerződésben Oroszország megtarthatta, ami a legfontosabb volt számára, a fekete-tengeri flotta szevasztopoli bázisát. A bérleti megállapodást 2010-ben még meg is hosszabbították, most elvileg 2042-ig szól.