ghepard Creative Commons License 2014.03.10 0 0 149

Nyugodtan tegezz, mint mndenki, nagyon fura, hogy magázol. Csak közveteve mérem, a halántékomon három ujjal (a 3 középső). Ebből nem tudom, hogy mennyi pontosan, de érezni, hogy mikor nagyobb és mikor kisebb. A pulzusomat már vagy 11 éve mérem, majd minden éjjel legalább egyszer, de van úgy, hogy 2-3 hétig elfelejtem. Most már elég, ha ráteszem pár mp-re, már abból tudom, hogy mennyi az percenként.

 

Sztorim a saját hangokkal és rezgésekkel 2002 végén kezdődött. Plomba alatt nagyon fájt a fogam, az ünnepek alatt/után nem volt kedvem fogorvoshoz menni. De semmi se segített (alkohol, hideg, meleg, meg már nem is tudom mit vettem be rá). Mentem a szokásos túrámra és ott ugrott az eszembe, hogy annyira fáj, hogy már ordítani tudnék - mi lesz a kiabálni fogok, nem fog elmúlni. Senki se volt kilométerközelben, el is kezdtem. De nem hagyta abba. Aztán lenyugodtam, mondom vannak ilyen meg ilyen hangok, frekvenciák stb, így lehet kiadni hangot, meg így is stb. Na el is kezdtem kisérletezni ezzel - na és egy bizonyoson mintha elvágták volna. Csak úgy huk muk fuk egy bizonyos frekvencián és erősségen azon nyomban elmúlt a fájás. Ez elég döbbenetes volt. Hát így kezdődött. Nem hagyott békén a dolog és kisérletezgetni kezdtem, később másfajta rezgésekkel is. Az ember 100-3000Hz között képes hangot kiadni. De nagyon hatásosak a 30Hz alatti rezgések is.

 

Igen a légzés az nagyon fontos. Nekem 1973-ban a negyedik tüdőgyulldásom után el is meszesítették a tüdőmet. A főorvos azt is mondta az édesanyámnak, hogy még egyet nem fogok túlélni. Alig tudtam járni utána, de a sok mozgással újból visszatornáztam magam, sokat sportoltam. De rengeteg légúti bajom lett emiatt és volt. Egészen 2003 elejéig (tehát 40 évig) - onnantól hatalmas javulás állt be. 1979-től magam kuríroztam magamat a bajokból, egyre jobb lett az évek során, de 2003 egy áttörés volt. Azóta nem is csökkent a teljesítményem. 2012-ben támadt az az ötletem, hogy ezt be is bizonyíthatom a gerellyel. Persze akkor ezt nem gondoltam olyan komolyan - bevallom nem hittem volna, hogy gyakorlatilag edzés nélkül annyit tudjak javulni és egésen a virtuális világcsúcs közelébe érni. Kb fél év alatt felértem a határomhoz (az edzés nélküli) és ezt tudom tartani, sőt még mindig egy kicsit javítani  - ami egész jóleső érzés. Persz azért minden hétvégén kivétel nélkül hajigálok - éppen most 22ezer kétszáz kisérletnél járok (pontosan a fele bal kézzel). Tehát nem pottyant az égből........

 

Tavaly lemértem,  4 perc és 20 másodpercet is kibírtam levegővétel nélkül.

Előzmény: Füge Frenky 007 (148)