Sziasztok!

Ha nem gond, megint kérdeznék. Azt hiszem, talán sikerült úgy összeszedni a gondolataimat, hogy meg is tudjam fogalmazni. :)

Egyébként is foglalkoztat a kérdés, de a Rigóanyu blogjára felkerült „Úgy hívom őket, csoki és vanília” c. cikk apropóján kíváncsi lennék mások tapasztalataira. (Vagy ha lesz bejegyzés a blogon kifejezetten ebben a témában? ;) ). A bő lére eresztés a feszengésnek szól, nem szeretném, ha bárki félreértené vagy bántónak érezné a kérdést...

 

Mivel elgondolkodva a családomon, hiába nem "érhető nyomon" sehol, de van jel, ami arra utal, hogy roma vér is csörgedezik bennem, lehet, hogy nem is kevés, és mivel úgy érzem, hogy ezt helyre is tettem magamban, ezért úgy gondolkodom, hogy ha roma gyerekem lenne és látszik is rajta, az nekem nem lenne fura vagy olyan helyzet, amit magammal szemben bármiféle kihívásnak éreznék. Sőt. Mindamellett, hogy gyereket szeretnék, az meg attól gyerek, hogy gyerek, nem is hiszek az ilyen "vérében van" dolgokban.

 

Viszont, ebben a dologban nem csak mi vagyunk, a szülők, hanem a gyerek is, akinek ugyanúgy meg kell tanulnia együtt élni vele. A cikkben volt egy rész, amiből a vastagon szedett részre vonatkozna a kérdésem:

"Gyereket szerettünk volna, akit szerethetünk. Innentől kezdve mindegy, milyen a bőrszíne. Izgultunk persze azon, hogyan védjük majd meg a bántásoktól, de ez nem tántorított el bennünket, csak foglalkoztatott. Nekem a mai napig ez a legnagyobb kihívás, hogy udvarias és konfliktuskerülő énemet eltompítva kellő határozottsággal ki tudjak állni a gyerekemért."

 

Úgy képzeltem, ahogy Lakatos Menyhért írta az egyik könyvében, hogy mivel olyan kontextusban találkoztak vele, ami nem illett a sztereotípiákba, ezért az emberek úgy kezelték, hogy csak sötétebb a bőre, de nem jutott eszükbe, hogy azért, mert roma, ezért iskolában pl. nem érezte a hátrányát. Viszont, a cikk óta motoszkál bennem, hogy talán ennyi mégsem elég? Hogy a  gyerek hogy tudja megélni, főleg, ha a szülők meg is próbálják felkészíteni arra, hogy ez része az életének? Már eleve az, hogy ugyanolyan, mint bármelyik gyerek, mégis kaphat bántást csak azért, mert sötétebb a bőre?

 

Ha ezzel kapcsolatos tapasztalatokat megosztanátok, azt nagyon megköszönném!