Rimanóczy Ildikó:

Léda

 

Az oszlopok körül kábán lengedez,
mert megszökni képtelen bús szellemed.
Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt -
Léda, mondd, meddig keresed még Adyt?

 

Mint napsütötte falakon az árnyak,
itt vagy - vágyaid tükrök közé zártak -
s most fogva tart ezernyi emlék téged:
a kert, a lugas, ahol csókod égett,

 

a ház, hol éltél, most is téged sirat,
zokogva itt szülted meg halott fiad.
Még súgja a szél, hogy csak élni vágytál -
ringat a Körös, melyen csónakáztál...

 

Visszarepülsz a képzeleted szárnyán,
lépteid lágyak, mint ujjak a hárfán;
keresel minden múltbéli lábnyomot -
óh, Léda, már nem hagyod el Váradot!