Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18620

Tiszai P Imre:
Sosem-volt szerelmünk

 

A boldogság valahol messze kóborol,

lehet egy megállóban pihen egy padon,
és soha nem jön már az az esti járat,
csak a hold bámul be a törött ablakon.

 

A boldogság egy park fái között sétál,
még minket keres, fáradtan lép, lemondón,
nyári hőségben ég, tél-fagyban jégvirág,
néha még mozdul, aztán megdermed, fojtón.

 

A boldogság egy lassú dalban zsong halkan,
lelkünkben visszhangzik, táncra mozdul lábunk,
néhány ütemet ismétel ringatva minket,
búcsúzik, valakit útjára bocsátunk.

 

A boldogság szégyenli magát, elbújik,
fejét térdére hajtja a hold túloldalán,
aztán egy köves ösvényen száll pokolra,
meghal a szép szó, mielőtt kimondanám.

 

A boldogság mézízű csókokban rejtőzik,
soha nem csókoljuk már el, szánkra égett,
ölelésünk titka marad, éjünk hite,
hajnalunk madárdala, ha reggelünk ébredt.

 

A boldogság csak egy mosoly, kék könnyekkel,
csak egy sóhaj, mikor egymásra emlékezünk,
csak egy tépett szál virág a múltba préselve,
egy halk jajszó a sosem-volt szerelmünk.