Böröczki Mihály:
Falevélre nevettelek

Hozzám sosem nem kértelek,
földembe se ültettelek,
mégis mikor megleltelek,
jó volt lélegezni veled,
tenyerembe ültettelek,
lágyan rád fújtam a szelet,
körbe-körbe röptettelek,
falevélre nevettelek,
s nehogy el is engedjelek,
föléd takartam az eget.