A vezetés is egy jó kérdés, meg az is, hogy ki hogy vallja be a hibáit.

 

 

Jókat tudok mosolyogni azon, amikor valaki baklövést követ el, de ahelyett, hogy elnézést kérne, már tolja is rá a szart a másikra, sőt még sereget is toboroz maga mellé, hogy igazolja magát. Majd általában pont ezek az emberek szoktak legvadabbul csörtézni amellett, hogy a másik miért nem kér bocsánatot, miért nem ismeri be a hibáit.

 

Mindig a másik, ők sosem.

 

Nem véletlen, hogy a kevélység a főbűnök egyike...

 

Na ennyi elég is lesz.

 

Én elmentem, jöjjenek a túrabeszámolók.