Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.04 0 0 18615

Bíbor Kata

 

Üzenet

 

mert az idő szórja felénk porát 
ráncokat ránk csepegtet kanyargó útja, 
de ne halld gondtalan csikorgató fogát 
ne lásd, mint csattog ostora; 
inkább érezd a kincsek mámorát 
a kőben, s amit neked súg a fa... 
pihentesd életed a zöld illatán 
röppenj, mikor kacag az ibolya... 
szorítsd, mit ajándékoz a nap - hajnalán 
s csendes ligeteket a lét alkonya 
majd emeld szívedhez egy örökkévaló pillatán, 
amit a vers üzen, a léleknek szava.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18614)