Természetesen az életről van szó, tehát szigorúan dinamikus egyensúlyokban gondolkodunk... abban kellene egyetértenünk, hogy jobban járunk azzal, ha nem bízzuk ezt a természetre, két okból: az egyik, hogy nagyon rondán szokott korrigálni (túlnépesedés-zsúfoltság-járványok vagy háborúk, mondjuk), a másik, hogy hajlandók vagyunk szembesülni azzal, hogy a természet pufferkapacitásának a határait feszegetjük, tehát azt, ahol önmagában már nem képes korrigálni.

A harmadik - amiről nem szokás beszélni - hogy az ember a saját értékrendjével SAJNOS kilőtte a természet KÖZÉPRE (tehát egyensúlyba) nivellálását...

Ugye túlszaporodik a róka, alulról írtani kezd az éhhalál, felülről a szilvatikus veszettség, a túlélési esély középen a nagy. Anno az embernél is pont így volt, ezt borítottuk meg olyan 200 éve, amióta a winner nem elől lohol a sereg előtt hanem a bunkerjében ugat és szaporodik, és a járványt is ő tudja a legjobban túlélni a pénzével - szóval kiküszöbölni nem tudtuk a természet korrekcióját, csak épp egyirányusítottuk, a még nagyobb egyensúly-vesztés irányába. Valami ilyesmi...

ÜdV