Érdekes történetek ezek. Anno, mikor megjelent a JV-2080, akkor mindenki igyekezett megszabadulni a 1080-tól, és az új modulra váltani, mert "mindenben jobb". Jó pár évvel később kezdték kitalálni, hogy a 1080 "jobban szól". De ez nem csak a Roland cuccaira volt jellemző, hanem egy általános trend jött, mi szerint a kezdeti PCM hangszerek "erőteljesebben, nyersebben, átszólósabban" szóltak a színpadon vagy a mixben, mint a korszerűbb társaik. A gyárak igazából egyre jobban próbálták megközelíteni az akusztikus minták természetesebb megszólalását. Gyorsabbak lettek a processzorok, nagyobbak a memóriák, tehát a sound is jobb lett. Hogy annak idején a kissé mesterkélt, nyers és prüszkölő minták közben pár népszerű előadó által standarddá váltak, az egy másik dolog.

Aztán itt van ugye a  polifónia kérdése. Sokan mondják, hogy a gyártók a megnövelt polifóniát a dinamika rovására oldották meg. Ebben néha volt is igazság, a digitális technológiát ismerve nem is csodálkozunk rajta. Azonban nagyon jól kell ismerni két összehasonlítandó hangszert ahhoz, hogy az ember ezzel kapcsolatban is kategórikus kijelentéseket tegyen.