"Kíváncsi lennék, szívesen beszélnék egy neolitikum korabeli emberrel..."

Én is szívesen találkoznék vele. Testileg szinte megkülönböztethetetlen lenne hozzánk képest, ha szépen meg lenne mosakodva, megfésülve, felöltözve. Viszont már ő is erős társadalmi kötelékben élt. Ezek az emberek 20-100 fős csoportokban éltek, s – Csányi Vilmos megfogalmazása szerint – szinte tökéletes "csoportlény" szerveződést alkottak. Az ő megítélése szerint a csoport minden tagja teljesen alávetette magát a közösségnek, nem voltak köztük "kilógó individuumok", a zsákmányból egyformán részesültek, együtt sírtak, együtt nevettek. Szellemi vezetőjüket, a sámánt, gyógyítót feltétel nélkül követték.

Később aztán ez a forma felbomlott, ahogyan technológia fejlődött, s egyre nagyobb szervezeti egységek, törzsek, törzsszövetségek alakultak ki, ahol viszont már felbomlott az "ősközösségi" rend, s egyesek magukhoz ragadták a "politikai" vezetést, mások a szellemi (vallási) vezetők (papok) lettek, s a köznép is tovább szakosodott. A történet további részét már elég jól dokumentáltan ismerjük...