A SZÚ megszűnésével Kárpátalja, mint egykori elcsatolt  magyar terület jogilag nem kerülhetett automatikusan Ukrainához: ugyanis az nem volt a SZÚ jogutódja. Bár  épeszű ember az új ukrán állammal nem kívánt azonnal konfrontálódni e kérdésben, de a tény az, hogy ezen területek státusa - mindaddig, amíg a két ország  az ukrán-magyar alapszerződésben nem rendezte ezt a kérdést, jogilag nem volt rendezett.

 

- a japánok mind a mai napig nem ismerik el  az orosz fennhatóságot néhány lakatlan sziget esetében. Románia napjainkban teljes természetességgel törekszik Moldáviával való egyesülésre - a közel keleten pedig dörögnek a fegyverek minden négyeztkilométer megszerzéséért. 

 

- tessék bátran nézni Izrael illegális telepbővítéseit ! -

 

Ez teljesen természetes, ugyanakkor, ha Magyarország esetében vetődik fel akár egy homokzó nagyságú terület visszaszerzése, akkor a "liberális" sajtó hangadói azonnal "őrültség", "ostobaság" "teljesen hibavaló" jelzőkkel harsogják tele az étert.

 

Az mindenesetre érdekes, hogy néhai Antall - kinek silányságánál csak önnön kiválóságába vetett hite volt nagyobb - az ukrán magyar alapszerződésben "örök időkre" - IGY !! - lemondott a magyar területekről.

 

Nyilván nem érezte magáénak a 15 millió magyar miniszterelnöke.  A miniszterelnöki bársonyszéket azonban magáénak érezte, arról nem mondott le soha. Ahhoz ragaszkodott, egészen az utolsó pillanatig, képes volt még pizsamában is interjúzni, fél-hülyén, telekemozva. 

 

A pozícióhoz körömszakadtáig, mondhatni, mindhalálig ragaszkodott.  CSak apáink földjéhez nem, amiért őseink a vérüket adták.

 

Az nem volt érdekes számára.