A hajléktalanokra sokszor gondolok.

Téli estéken, amikor magamra húzom a takaróm, mindig hálát adok Istennek, hogy van rendes házam, kényelmes ágyam.

Most, hogy a megfázás megint leterített, kétszeres az együttérzésem azokkal, akiknek nincs otthonuk. 

Otthon, édes otthon - még ha nincs is benne Rómeó... :-)