Üdv itt nálunk, nagyon édes pofija van Briennek! Mesi leírását feltétlen olvasd el a szeparációs stresszről. Nekünk szerintem az hozta meg az áttörést, hogy megtanítottam a marad parancsot és kijelöltem neki egy helyet, ahova iduláshoz készülődéskor mindig odaküldtem. Egy kis fekhely az előszobában és addig nem lépek ki az ajtón, amíg ő ott nyugodtan le nem fekszik, így már érti, hogy ha neki oda kell menni, akkor nem jöhet velem. Azt pedig, hogy mindig visszatérek úgy vertem bele a kis buksijába, hogy sokszor rövid időkre elmentem otthonról, akkor is amikor nem kellett és mindig növeltem a távolmaradásaim idejét. És kb másfél éves koráig nagyon gyakran hagyd otthon egyedül, mert elfelejti a tanultakat, nekünk 7 hónapos korában még a karácsonyi egy hét állandó együttlét után is újra kellett kezdeni a gyakorlást, pedig már tök jól ment előtte.