No, az újabb megnézések.

 

12 év rabszolgaság.

Megrázó film, egy minden szenvedés ellenére mégis mázlista emberről. Megint egy valós történet. Ez a film ismét elgondolkodtatja az embert arról, milyen élet lehetett ilyen kiszolgáltatottságban, s gyakorlatilag reménytelenül élni. Azt gondolom, hogy akik eleve ebbe a sorsba születtek, másként fogják ezt fel, mert számukra ez a világ nem jó, de természetes rendje. Teljesen aszerint szocializálódtak, hogy velük bármikor megtörténhet a komoly testi fenyítés, az érzelmi kegyetlenség. Valószínűleg a nézők elszörnyülködésére volt az anya gyerekeitől való megfosztása, ami sajnos minden bizonnyal előfordult, devalószínűleg sokan eleve megkeményedve álltak mindehhez, mert nem élhettek túl másképpen. Nem volt nagyon más esélyük mint az érzelmi elsivárosodás, minden bizonnyal a minden képzéstől és szociálisan megtanulható dolgoktól is sok esetben megfosztott emberek maguk sem voltak túl érzékenyek és együttérzőek, nem lehettek azok.

Ehhez képest más a szabadnak született és kifejezetten intelligens főszereplő helyzete, aki ebből fakadóan sokkal érzékenyebb, de talán ezért tud elszántabb is lenni, és más utat is választani, mint a reménytelenség, a beletörődés, az elérzéketlenedés. Persze mindehhez akkor is kellett egy mázli, tetszett, hogy Brad Pitt rövid szerepében egy hihető jó embert alakít, kicsit talán túlságosan is kihangsúlyozva az esendőségét és nem a klasszikus hősi mivoltát.

Kicsit erőltetettnek tűnt nekem a hosszú snitt a főszereplő arcváltozásáról, nem nagyon értem mi szükség volt a film elején lévő szeretkezési jelenetre. A jellemek hihetőek és életszagúak voltak, különösen elgondolkodtató a ház úrnőjéé, aki frusztráltságát a fekete kislányon vezette le, aki a film legnagyobb áldozata úgy, hogy szinte mindig mindent jól csinált.

A szerencsésnek mondható vég sajnos túlságosan könnyfakasztó és sírásra manipulálja a nézőt, nem kellene ennyire, de nyilván kell a bevétel is. Ettől függetlenül egy kifejezetten jó film a témáról, nagyon jók a szimbolikus jelek a hegedű összetörése, a félig felakasztott állapot, mégis, valahogy hiányzik belőle az ami az igazán nagyokra jellemző. Hiszen a téma már nem újdonság, csak egy újabb adalék.

 

Amerikai botrány

Hát számomra egy idő után már nem volt egyszerű követni a történet fonalát, s kissé hosszúnak, túlbonyolítottnak tűnt. A kritikák lelkendeznek a hetvenes évek nagyszerű felidézésétől, ami nagyjából valóban igaznak tűnik. Ez is igaz történet, mégha jelentős különbségek vannak is a valósághoz képest. Amy Adams csodálatos, el se hiszem, belegondolva, hogy mennyire hihetően tud közel 40 évesen konkurrenciája lenni a 24 éves Jennifer Lawrence-nek, aki azért nem volt kifejezetten elcsúnyítva, csak kissé tramplivá téve.

Érdekes az a játék amit a nyomozóval űz, sokáig az ember elhiszi, hogy valóban vonzódik hozzá, akkor derül ki, hogy nem, amikor fejbevágja. Meglepő a filmvégi fordulat és váratlan a sokáig húzódó szálat követően. Érdekes történet és sok szempontból tanulságos és élethű, de ennél se érzem a zseniális nagy alkotás illatát.

 

Mielőtt meghaltam

És megint egy igaz történet. A történetet itt se írom le, felesleges, utána lehet nézni. Egy texasi, nem túl szofisztikált rodeós, aki harcba keveredik a gyógyszerészügyi hatósággal az Aids-hisztéria idején a 80-as években, amikor ő is fertőzötté válik. Ez is egy érdekes és tanulságos sztori, a főszereplő színész és homoszexuális barátja is jól alakít, a főszereplő átalakulása nem emiatt, hanem a forgatókönyv miatt hiteltelen inkább. Nem érzem hitelesnek, hogy a kurvázó, drogos, káromkodó, a vitákat erőszakkal lerendező, a diagnózisnál az orvosokkal is alpári módon viselkedő, se családi, se iskolázottsági háttere miatt műveltnek, okosnak, érzékenynek nem tekinthető texasi ősbunkó, hirtelen beül a könyvtárba szakcikkeket olvasgatni számítógépen vagy mikrofilmen, majd a mexikói csempészetnél is majdnem hitelesen játssza el a jámbor papot. Ez a legnagyobb bajom vele, a valóság nyilván bonyolultabb lehetett.

 

A Wall Street farkasa

És persze ez miért is lenne kitalált sztori. Ez is valós alapú.  Istenítik a filmet, főleg a macsó felfogású, a keménységet szerető emberek, hát persze, hogy pl. Puzsérék is. Szó se róla, nem rossz film, de közel sem olyan jó, mint amennyire odavannak érte. Ugyanis a népszerűségének pont az az oka, ami ellen látszólag üzen. Úgy gondolom, ez egy álszent film olyan szempontból, hogy állítólag, s Caprió is így nyilatkozott, a film célja, hogy bemutassa azt a sok rosszat, ami az ilyen életet élőket jellemzi, és hát ugye milyen borzasztó is az ilyesmi.

Hát szerintem meg a film végső kicsengése az, hogy a legtöbb ember kijőve a moziból sajnálja szegény Capriót, hogy lebuktatták, s úgy gondolja, hogy legszívesebben ő is ilyen életet élne, jöhetnek a pénz- és kurvahegyek.

Semmifél erkölcsi megbánásról, a főszereplő fölötti pálcatörésről nincs szó, valójában egy kedves Robin Hood-os, Rózsa Sándoros jellemet látunk, aki ugye milyen sok pénzt adott kölcsön vagy örökbe a kezdő kolléganőjének, megcsalta a feleségét, de esendő módon egy gyönyörű nővel, nincs férfi, aki ne nézné el neki. Soha nem agresszív a huzamosabban megismert nem kifejezetten ellenszenves szereplőkkel, csak ha nagyon felhúzzák, meg ha amúgyis megérdemli a másik, lásd a feleség visszapofozását vagy a dagi barát elleni kirohanását, akit persze szintén egyből megment, amikor komoly veszély fenyegeti. A drogozásai, apróbb tettlegességei pl. a komornyikkal, az orgiák inkább viccesek és a macsó jellemek elégedetten dőlnek hátra mindezt látva a moziban. Esendő, de alapvetően egy jó ember, s lám, milyen okos!

Nincsenek valódi dilemmák, kemény durvaságok. Nem mutatja meg a film, hogy mit éltek át és hogyan az általuk tönkretett emberek, mert az kellemetlenné teszi a a Caprio által megformált, bizony, hősi jellemet.

Az emberek nem azzal jönnek ki a moziból, hogy talán tényleg nem kellene ilyen gátlástalan élvhajhász módon élni, mert lám hova vezethet, hanem inkább azzal, hogy ezt kell csinálni csak ügyesen, hogy ne bukjunk le. Amit csinálnak, csupán hülye bürokratikus szabályok megszegésének tűnik, nem rabolnak, nem gyilkolnak, csak ügyeskednek. Miért is baj ez?

Pedig nem! Nagyon is durva dolgokat tettek a valóságban, sok-sok kisember megtakarításait csaklizták el, átverve őket, s nem véletlenül jogellenesen. Ez nemcsak élelmesség, de valójában a film ezt egyáltalán nem adja át érzésben és hangulatban.

Ez ennek a filmnek a legnagyobb baja, nincs benne kellő etikai tartás, a megalkuvó, könnyebb, mefisztói utat járja, s ezért messze nem léphet pl. a Keresztapa nyomába, amely valóban drámai, valóban elgondolkodtató, valóban erkölcsileg magasztosító.

Ez a film sajnos nem ilyen, pedig könnyen lehetett volna, ott volt a lehetőség a rendező kezében, de inkább az olcsó népszerűséget választotta, s ez a népszerűség az általam olvasott kritikákban is visszhangzik. Ezt az olcsóságot csak erősítik az olyan alpári dolgok, mint a dagi barát egyes megnyilvánulásai, a nyilvános lehugyozása a leveleknek, vagy amikor szintén nyilvánosan a terem közepén veri ki a farkát többtíz ember előtt egy pár méterrel arrébb álló nőre. Ezek már az Adam Sandler filmek altesti poénjait idézik tahóságukban és életszerűtlenségükben. Ugyanakkor az általam leírtakat ők se feszegetik, nem téma az erkölcsi példázat, s ez bizonyítja, hogy talán mégis igaz amit gondolok, talán ezért nem jött össze a Golden se.