9. jelenet
Forgalmas utca, a sarkon áll Klaudia, megérkezik hozzá Julcsi és Panni. A jelenet során beszélgetnek, miközben a hidegben mennek valahová.
Julcsi (viccesen): Szia Klaudia, az utcasarkon?
Klaudia (értve a trégát): Naná kisanyám, nem hagyom, hogy leírjanak. A ti kedves Klaudiátokat még mindig végigméri az összes pasi, aki elsiet itt.
Panni (pikírten): De azért elsietett melletted mind…
Klaudia: Persze, hogy elsietett. Valósággal elmenekültek előlem ezek a kis pincsikutyák. Látta mindegyik, hogy nem vagyunk egy kategória.
Julcsi: Miért, a te kategóriád a terepjárós milliomos, azzal az izével, okostelefonnal?
Klaudia: Csakis. Ma már nyomoronc az a szerencsétlen, akinek nincs legalább két vagy inkább három ilyen andromédás szerkentyűje.
Panni: És te tudod is használni?
Klaudia: Én? Dehogy tudom. Nekem csak az a fontos, babám, hogy a drága kedves használja.
Julcsi: És mire?
Klaudia: Mire, mire? Hogy felhívjon engem. Vagy hogy küldjön egy képes üzit. (Kéjesen.) Nekem.
Julcsi: Értem. Hát ezért valóban fontos egy kisebb vagyont kidobni az ablakon.
Panni: Bizony. Az én párom például hiába egy nagy németországi vállalat elnök-vezérigazgatója, nem költ ilyesmire. Úgy van vele, hogy akinek fontos, az időben eléri minden körülmény között.
Klaudia: Nocsak-nocsak, holláláá-holláláá. A mi jó öreg Pancsánk kifogta a nagy halat a vízből? Elnök…? Vezérigazgató… ? Németország… ? Nagy vállalat…
Julcsi (cinikusan): Ne húzd, mert ez igaz szerelem…
Panni: Akárhogy gúnyolódtok, attól ez még valóban az.
Julcsi: És azt elárulod Klaudiának, hogy hány éves ez a te nagy halad?
Panni: Érett férfi. Egy igazi úriember.
Julcsi: És arról is beszámolsz, hogy hány kiló az a fess (nagyon cinikusan) fiatalember?
Klaudia: Mi? Hogy egy bálna a nagy hal?
Panni: Na, azért ne túlozzunk…
Julcsi: … mert inkább ő túloz minden étkezésnél?
Klaudiából kirobban a jókedv, Julcsi csak húzza a száját. Panni teljesen semlegesen viselkedik.
Panni: De talán beszéljünk rólatok… Klaudia?
Klaudia: Édesem, az én sziesztám vadabb, mint a ti legdurvább kihágással teli éjszakátok. … Zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig igyekszem mindig a fókuszban állni.
Panni: Julcsi?
Julcsi (nagyot sóhajt): Munka…, munka…, munka…
Klaudia: Ahogy azt a jó öreg…, nem is tudom, ki is megmondta, ugye?
Julcsi (felhúzza a szemöldökét): Valahogy úgy…
Klaudia: És semmi udvarló, egy kis lovagi flört vagy esetleg egy komolyabb szerelmi dráma? Országomat egy kis csámcsognivalóért!
Julcsi: Csámcsogni az étteremben szokás. Az én életem nem arra való. Egyébként ha komolyan kíváncsi vagy, elárulhatom, semmi. (Sóhajt egyet.) Várom a nagy őt.
Klaudia (kirobbanóan vidáman): Én is azt várom, de addig nem mulasztok el egyetlen kis te-t sem.
Megáll egy hatalmas autó, kiszól belőle egy kigyúrt, felékszerezett, napszemüveges fiatalember.
Fiatalember: Sziasztok, lányok! Nincs kedve valamelyikőtöknek egy kis bulihoz? De jöhettek mindannyian is!
Klaudia (kirobbanó jókedvvel): Én megyek! Jöttök?
Julcsi (pisszegve, súgva): Klaudia…, mi nem vagyunk kokottok…
Klaudia: De kótlós tyúkok sem. Nos, maradtok, nyanyák? Na csá, puszi, pá!
A vidám Klaudiával elhajt az autó.
Rosszalló klimpírozás.
