Minden ember hibázhat. És nem gondolom, hogy amikor végre elindul a helyes úton, akkor az a megoldás, hogy nekiesünk, hogy milyen hülye volt addig. Főleg, ha minden csak feltételezés. A véleményünket lehet normál hangnemben is megfogalmazni, ezzel fenntartani a kommunikáció vonalát, ami esetlegesen nagyobb segítség lehet az állatnak magának is, ha a gazda kapcsolatban marad a "külvilággal". Arra meg semmi garancia nincs, hogy az adott állatorvos találkozott már ilyen dologgal, viszont joggal gondolhatja, aki ide beír, hogy a sok tapasztalt kutyás között valaki meg igen. Nem azt mondom, hogy megdícsérem a hét év miatt, de inkább örültem volna, hogy kérdés lett belőle végre, és esetleg valami történik ez ügyben. És ki mondta, hogy soha nem vetődött fel ez a kérdés? Nem igazán viszi előre az állatok ügyét, ha a gazdákat lebunkózzák. Állatot menteni szó nélkül szoktam, egyszer tettem naívan szóvá, amit látok, aztán három hónapba tellett, mire végül a gazda újra megkeresett. Azóta inkább becsukom a szám és az állat érdekeit nézem, vagy vádaskodás nélkül adok tanácsokat az állat javára, hogy az illető gazda ne megtámadva érezze magát, behúzva vele a kéziféket. Nem csodálom, hogy nem kaptunk választ, ilyen hangnem nem kedvez a párbeszédnek...

Amúgy a félnapos együttlétek a három kutyával nem arra asszociál engem, hogy ne lett volna a kutya szocializálva. Hogy e közben is elvonult lyukat kaparni meg a lábára acsarkodni, arról mit tehet a gazda?