A deklarált embergyűlöletből semmiféle új világrend nem építhető, az a pusztítás ideológiai alapja. Ez nem is új dolog, a hetvenes években a lecsengő hippimozgalom kiöregedett önjelölt gurujai, holmi urbanizált kocsmafilozófusok hirdették már ezeket a dolgokat. Ezekből az "eszmékből" alakultak aztán az öngyilkos szekták.

 

Az ilyesmi időnként felüti a fejét, amikor lekvár emberek magukba darálnak egy rakat könyvet, megemészteni nem tudják, de mindenáron valami nagyot, feltűnőt akarnak mondani, hogy kielégüljön a szomjas kis egójuk.

 

Mert pontosan ugyanaz motiválja őket, mint a futószalagon gyártott celeb-palántákat: kitűnni, de lehetőleg erőfeszítés nélkül. Azt hiszi, illetve akarja elhitetni magával, hogy fönn fénylik és tündököl a zeniten, a fenséges önkéntes magányban, közben pedig ül egy pocsolya közepén és vakaródzik.

 

Ezek nem beteg emberek, csupán rossz jelleműek. Gyávák, nem merik vállalni az élet igazi kockázatait, és cicomázzák magukban a régi viccbeli nyuszika maga gerjesztette dühét: tudod, mit, süni, b... meg a fűnyírógépedet. Igen régi dolog ez, mondhatnám, egyidős az emberiséggel. Káin története ez: irtsuk ki a konkurrenciát, és akkor minden az enyém, a szeretet, a dicsőség, a siker, az elismerés, minden fittyfene.

 

Gondold már végig: ha mindezt tényleg így gondolja, akkor minek és kinek hirdeti?

Ugyan... követőket akar, akik szájtátva lesik a baromságait, és azt hiszi, hogy ő most bátor és erős, szembe mer menni a mainstreammel, és a csőcselék nem férhet hozzá, oly magasan áll fölöttük. Szellemi önkielégítés, semmi több...

 

Csak az a baj, hogy egy újszülöttnek minden vicc új... ezért találnak az ilyen lusta félművelt pasasok mindig közönségre.