Sajnos, csak későn fedeztem fel, ezért csak az utolsó félórát láttam belőle. Döbbentem fedeztem fel, hogy az egyik főhőst Básti Lajos szinkronizálta. Némi csendes derűvel nyugtáztam, hogy a franciák fővezére föltette az Arany János-i kérdést: Szalad az ellenség, mit csináljunk vele?

Ha már filmekről esik szó: bosszantanak a filmek folytatásai. Nem is az olyanokra gondolok, mint az Alien vagy a Drágán add az életed sokadik folytatása, hanem pl. a Piszkos tizenkettőé. Lee Marvin nagyon megöregedett, és ez a film csak árnyéka az elsőnek, még utánérzésnek is gyenge, félóra után gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára. A Hét mesterlövész újra nyeregben vagy valami hasonló című akármit pedig csak tíz percig bírtam. Senkinek nem tűnt fel a forgatókönyvírók közül, hogy abból a bizonyos hétből négy meghalt, az ötödik meg visszament gazdálkodni? Ez a folytatás olyan, hogy magamfajta érző lélek megborzad a láttára. A Délidőben folytatását meg se néztem, és ezt alighanem nagyon jól tettem.