Helló! Kösz az elismerő szavakat! : )
Tettetek fel pár "szakmai" kérdést...
a járólapok általában sima szürkekartonból készülnek, ha találok éppen olyan felületűt ami nem teljesen sima, hanem egy picit rücskös a felülete. különböző csomagolóanyagokból szoktam kivadászni, aztán esetleg kimeszelem a szélét fehérre... Ha nagyobb betont próbálok csinálni, akkor vékony faragasztó rétegre szórók nagyon kevés finom homokot ( a játszótérről), de jó a megmaradt csemperagasztó is pl. Aztán azt lehet festeni, csiszolni, legutóbb spaknival vakartam meg, de láttam már sokkal szebb megoldásokat is, szóval örülnék más által alkalmazott megoldásoknak. Általában készítek egy nagyobb darabot, aztán abból szeletelek...
A tető az Battka mester megoldásán alapul. Általában kinyomtatom az alábbi képet műszakirajzlapra, a 80g -os nem igazán jó, mert nem bírja úgy a "kínzást". Fontos, hogy lézernyomtató legyen, mert azt lehet később festeni. Aztán függőleges irányban "megbiegelem". Általában rácelluxozok egy gemkapcsot vmi ceruzára és jó erősen végighúzom párszor a sorok mentén vonalzó mellett, ezáltal apró mélyedések keletkeznek minden cserép szélénél. Ezután felaprítom vízszintesen 2!!! soronként az egészet. Aztán itt ott snitzerrel "lecsapok" néhány cserép végéből, hogy ne legyen túl szabályos, mintha törött vagy hiányos lenne. Fogom a darabokat, és 1 sornyi átfedéssel összeragasztom sima piros technokollal. Nem szabad túl sok ragasztót használni,mert feloldja a nyomtatófestéket, épp csak egyben maradjon... Ha megvan, akkor vágok alá egy megfelelő méretű nem túl vastag kartont, ügyelve arra, hogy a lelógó "hiányos cserepek alá már ne kerüljön, látszódjon, hogy nem szabályos a széle... Aztán jön a festés, jó híg, de erős vízfestékkel vörössel, barnával, sárgával átmosom az egészet. Picit hagyom megszáradni... Aztán, ha már nem csillog nagyon, akkor először jó híg de, picit koszos vízzel átfolyatom, és elkezdek bele óvatosan koszos, fekete-barna vizet csurgatni, az egészet fejjel-lefelé tartva, hogy megálljon a festék a cserépfedéseknél. Ha ez is megszáradt, akkor még lehet óvatosan lefolyásokat, rozsdafoltokat alkotni, sok víz kevés festék... érdemes megnézni pár fotót, hova kerülnek ezek. Végezetül a még nedves felületre ízlés szerint lehet óvatosan reszelni-kaparni mindenféle pasztelkrétát, barnát, rozsdavöröset, akár mohának zöldet.... ezt célszerű előtte kipróbálni vmi más felületen, de ezt már nem szabad bántani ecsettel, mert ugyanúgy oldja a víz a kréta pigmentjét... szóval ez amolyan utolsó lépés. Ha olyan rozoga a tető, akkor a nedves kartont lehet hajlítgatni igény szerint. Nem írtam még a kúpcserépről, azt simán ugyanabból a papírból készítem. A tetőgerinc hosszúságára vágom. Általában 1 cserépnyi magasság elég. Egy hurkapálcikára szoktam vizesen rásimítani, hogy hengerszerű legyen, majd ugyanilyen csíkból vágok 1mm-es vagy kisebb darabokat, aztán cserepenként felragasztom a szélekhez, ehhez gel állagú pillantragasztót használok, mert különben baromi lassan halad. A folyékony nem jó, mert elfolyik és nem fogja a vízfesték... a bádogozást sörösdobozból vagdosom. Ha nagy bádogtető van akkor, pedig maszkolószalagot használok, vágok pár kellő méretű csíkot, aztán pici átfedéssel beborítom a tetőt. Kap egy szürke-fémes alapot, pl. fehér temperába kevés fekete, és egy kevés oldószeres ezüst festék, ennek lesz egy érdekes bádog jellege. A koszolás pedig ugyanúgy, mint a cserépnél... bocs hogy ilyen terjengős lett... : ) üdv
