Buddha,

Akkorát röhögtem, hogy nem emberi. A mosoly Buddhája!

Ismerem az általad jól ismert lakossági szegmens névadási szokásait, pont ezért választottam ezt a példát. Tényleg így hívták a srácot, csak éppen nem ahhoz a szegmenshez tartozott, értelmiségi család: a papa félig magyar, a mama teljesen az, és Burgerlandból hozta át kocsival az edzésre, nem azért, mert féltette, csak rendkívül vacak volt este 7-8 után a buszközlekedés. És tényleg jó volt látni, hogy az edzők ki tudták hozni belőle a majdnem maximumot, természetesen önmagához képest, persze ilyenkor a csoportdinamika is segít.