Én a tábori hadtápfőnökség önálló hír zászlóaljában szolgáltam két évet. Minden hétvégén otthon voltam és öreg koromban minden nap este hattól reggel hatig, mert akkor már szolgálatot se nagyon kellett adnom. Két buszmegállóra volt az elsős saját lakásomtól Budapesten, de gyalog is tíz perc alatt otthon voltam. A tiszti kaját kaptuk rendes tányérokon, csak felszolgálás nem volt, magunk mentünk a kajáért.  Három féléből lehetett válogatni. (Mások mesélték, akik átkerültek hozzánk, hogy más laktanyákban a pléh tálcára baszták oda az egyféle kaját és a saját hadtápkészletükkel kellett megenni.)

Szóval elitegység voltunk (már kopaszon a legjobb rádiós lettem a zászlóaljból és ez kiváltságokkal is járt, például nem kellett hajnalban tornásznom), akár örömkatona is lehettem volna, de nagyon utáltam a parancsuralmat. Rühelltem az egész katonaságot.