Jól sikerült a Lanza-utunk, november utolsó hetét töltöttük kint.
Az oda- és a visszaúton is Ryan-el utaztunk, odafelé Charleroi, visszafelé Madrid volt a transzfer helye, pár órás várakozás csak odafelé volt.
Az autóbérlés előre neten történt, a szokott módón az Autoreisennél, egy hétre 82 EUR volt. Az átvétel fél órán belül ment, csak kisebb sor volt, az ügyintézés a szokásosan gyors. Újszerű Corsát kaptunk, jól is ment végig, semmi gond nem volt vele. Vicces volt megtapasztalni, hogy Lanzán nemcsak a házak egyen fehér színűek, hanem – kevés kivétellel – a bérautók is.
A szállásunk a korábban már említettek szerint Puerto del Carmenben volt a Tisalaya apartmanházban. Árban talán az egyik legkedvezőbb szálláshely a szigeten (160 EUR/2 fő/hét), az elhelyezkedése is kiváló, távol a mozgalmas belváros zajától, mégis 5-10 perc sétára onnan ill. az óceánparttól is. Az erkélyünk az óceán felé nézett, de a másik irányban elláttunk a sziget belseje felé is. Méretben hatalmas, alaposan kitakarított, felszereltségben kissé hiányos volt az apartman (pl. vízforraló, kenyérpirító, a hálóban +plédek), előbb-utóbb mindenre lehetett megoldást találni, de pl. a plédre csak 2 nap elteltével, ami sztem vicc. Mégis, összességében jónak ítélem a szálláshelyet, pláne ilyen áron.
Az időjárás változatos volt, csapadék csak egyetlen nap volt, akkor sem egész nap. A 6 teljes napból minden nap volt többórás napsütés, túlnyomóan napos, akár egész napos playán lazulásra kiválóan alkalmas idő 2 nap volt. Az első 3 nap nagyon komolyan és szinte szünet nélkül fújt a szél, az alapszél is 40 km/h körüli volt, de a lökések persze jóval erősebbek. Hiába voltunk tehát napos időben a Papagayo-parton, nem volt ideális az idő napozásra, még ezen a viszonylag szélvédettebb parton is hordta a szél a homokot az arcunkba, így egy idő után el is mentünk inkább kirándulni. Maga Puerto del Carmen partja sokkal jobbnak bizonyult számunkra, nincsenek meg a turistaparadicsomszerű hátrányai, megvannak viszont az előnyei, tiszta WC-k, zuhanyzók, egy csomó jó kajahely. Amúgy frekventált elhelyezkedése ellenére a sziget egyik legszebb partvonala az azúr színű óceánnal, a homokpadot tarkító bazaltsziklákkal, a háttérben a Los Ajaches hegyvonulatával, a távolban pedig Fuerteventura partvonalának kontúrjaival. Visszatérve a szélre, az utolsó két nap szinte teljesen leállt, ezzel persze a hőérzet is drámaian megnőtt. :) Amúgy kalima (azaz homok)-helyzet volt, a keleties szél szaharai homokot hozott a sziget felé. Ez mindössze annyiban nyilvánult meg, hogy a látástávolság a délután második felére fokozatosan lecsökkent, volt, hogy akár pár km-re, ez érdemi gondot nem jelentett.
A vasárnap legnagyobb részét Teguise városára és a piacra szántuk, amint nem bántunk meg, a hely eleve igen hangulatos, de jó volt maga a piac is, a kötelező bóvlik persze jelen vannak, de nagyon sok az autentikus elem is. Aznap mentünk el a Famara partra is, ami a hatalmas szél ellenére is igen nagy hatást gyakorolt ránk.
Hétfőn a sziget északi részét jártuk be, a Mirador del Rionál nem fizettünk feleslegesen, a többséghez hasonlóan. Remek séta tehető a környéken, onnan ugyanazt a panorámát látni. Hariában ettünk egész jó kanári levest, de ez még mindig nem volt olyan bombasztikus, mint Gran Canárián a Tagoror barlangétteremben a Guayadeque-kanyonban. A két lávabarlang közül a Cueava los Verdes-t választottuk. A csoportos látogatás intézménye persze nem kimondottan nyerő, de maga a barlang egyedi és nagy élményt jelent. A tavalyihoz képest 1 EUR-t emelkedtek az árak, így ide – az állami kezelésű komolyabb nevezetességek többségéhez hasonlóan – 9 EUR a beugró. Tabayesco mellett az LZ-206 úton felautóztunk a vad szerpentineken, csodálva völgy teraszait. Hazafelé bementünk egyet sétálni a fővárosba, Arrecifébe, 1-2 óra elégnek bizonyult, a tengerparti erőd hangulatos, van egy szép templom is, a főutca közepén megy egy óriás Hiperdino.
Kedden elmentünk a Papagayo-ra, ami szép volt, de azért nem hasaltunk el tőle, hacsak a bazi erős széltől nem. A fürdést kizártuk, a víz itt nagyon hideg volt, pláne a szélben kijövetellel. A napozás után klassz sétát tettünk azért a sziklákon, megnéztünk még pár playát, a többségükön elképesztő szél döngetett, hatalmas hullámokat generálva. Aztán elmentünk Janubióba megnézni a sólepárlót, ami nagyon tetszett, utána pedig Los Herviderost, ami szintén lenyűgöző, elsősorban a lávabarlangok miatt, bár már az odavezető úton autózni is élmény.
Szerdán a Timanfaya Nemzeti Park következett. Végigmentünk a buszostúrán, ami ugye nem ideális, de az adott helyen az egyetlen lehetséges megoldás, mégis jó élmény volt, bár jó lett volna megtenni még 3x. :) A Tűzhegyek világa elképesztően klassz, ennyire drámai vulkáni tájat én eddig csak Izlandon láthattam. Később tevegeltünk is egy fél órát, de az igazi élményt mégis a gyalogtúrák adták, mert ekkor szép nyugodtan, embertömegek nélkül tudtunk elmélyedni a tájban (vannak jelzett túrautak). Jóval napnyugta (ami a szaharai homok miatt fotózási szempontból fél órával hamarabbra esett) előtt elmentünk El Golfo-ba, ami szintén az út egyik fénypontjának bizonyult. Sokat időztünk itt, a sziklákon és a parton egyaránt. Találtunk sok olivint, de ezek méretben eltörpülnek a később a kráter gyomrában fellelt darabokhoz képest.
Csütörtökön napozás, strandolás Puerto del Carmenben, teljesen lebarnultunk. Itt kellemes volt a víz, de a hullámok igen nagyok voltak (piros zászló volt kitéve), igazából ilyenkor nem lehet fürödni, de ezt eddig sehol nem vették ennyire komolyan. Sokan mentek be pár méterre a vízbe élvezkedni a hullámokban, de egyből jöttek síppal a vízimentők. Én is csak 10-20 métert mentem be, de egy idő után megérkezett a hölgy jó nagy ramazurit csapva, meg a rendőrség riasztását vizionálva. :) Mindenestre mire odaért, azért kellően kiélveztem a hullámokat.
Pénteken délelőtt elmentünk a La Geria borvidékre, benéztünk 2 pincészetbe, érdekes volt, de elég az egészre pár óra. Aztán az LZ-56-os út mellett leparkolva tettünk egy remek gyalogtúrát a Cuerva-kráter körül, ill. be a kráterbe és fel a peremére. Ez is fénypont volt az úton, itt tudtuk talán legjobban magunkba szívni a sziget fantasztikus vulkáni auráját. Hosszan fotóztuk ill. részben gyűjtögettük a köveket, a szokásoknak megfelelően a kráter gyomrában mi is ültettünk vadmuskátlit. A hely fantasztikus élményt nyújt, mindenképpen ajánlatos megtenni ezt a túrát (ha az ember nem mászik fel a peremre, csak körbesétálja a krátert, akkor a túra nehézségi foka leginkább könnyednek nevezhető). Este még korzóztunk egyet Puerto del Carmenben.
Másnap kocsileadás a 10 percre található reptéren, előtte teletankolás a mellette lévő benzinkúton. Az iroda (a terminál épületében) 8-kor már nyitva volt, így a személyzetnek adtuk le a kulcsot, amúgy a doboz ott az ablak mellett.
Az otthoni főzéshez/kajáláshoz szükséges vásárláshoz bőven megfelelt egy nagyobb Hiperdino, ami 5 percre volt az apartmantól, ezért kár lett volna elautózni valahova. Az éttermek közül nekünk a legjobb élmény messze a Taberna Ninos volt Puerto del Carmenben, remek áron hihetetlen jó kaják voltak, nagyon magas színvonalon elkészítve és tálalva, ezt a helyet nagyon ajánlom mindenkinek: http://www.tripadvisor.com/Restaurant_Review-g662290-d1800195-Reviews-Taberna_Nino-Puerto_Del_Carmen_Lanzarote_Canary_Islands.html
Szintén nem volt rossz az Emma’s Cantina mexikói étterem: http://www.tripadvisor.com/Restaurant_Review-g662290-d1557783-Reviews-Emma_s_Cantina_Mexicana-Puerto_Del_Carmen_Lanzarote_Canary_Islands.html
Összességében a 6 teljes nap ideális időtartamnak bizonyult. Lanzarote nagyon egyedi hangulatú, a vulkanikus tájak kedvelőinek egészen különleges élményt jelentő sziget, azonban a drámai táj ellenére mégis sokkal emberibb léptékű mint mondjuk Tenerife, nekünk ez is tetszett.
Van 265 saját fotó is: http://www.flickr.com/photos/sandorson/sets/72157638376572823/
