"Nekem még nemigazán jött össze az alapállítás>levezetés>konklúzió."
Sajnálom, hogy levezetésemet ennyivel elintézted, hiszen minden részletére hoztam igei érvet. Tény: Jézus gyűlöli a nikolaiták tanítását, cselekedeteit. Ha nem elfogadható számodra, amit alátámasztva írtam, miért nem? De addig is egy más megközelítésből is hozok érveket alább majd.
"létezik egy Pál által többször is felvázolt gyülekezeti felépítés, aminek az alapmotivációiról és helyes működéséről Jézus is beszélt, amit azonban helytelen alapokon állva nagyon rosszul lehet alkalmazni a gyakorlatban."
Kedves Upi, hol az ékes rend, amelyet Pál az 1. Korinthusi levél 14.-ben, különösen a 26-ban részletez?
(Tudom, hogy akadnak ilyen közösségek, de ezek épp mentesek a nikolaita jelenségtől, és én most annak nyomába eredtem, nem a kivételeket méltatom)
Teljességgel figyelmen kívül hagytad érveimet az ősbűnt illetőleg, nemcsak amit én soroltam elő mindez idáig, de még vfo korrekcióját is .
Azért elmondhatatlanul lényeges és fontos az ősbűnre fókuszálni, mert ugyebár az a Sátánból fakad, és az emberre csak "később" hatott.
Tehát amikor Jézus Krisztus arról üzen a Jel. 2;14-15,26.-ban hogy gyűlöli a nikolaiták tanítását, és cselekedeteit, itt elérhetjük a választ a kérdésre a nikolaitákkal kapcsolatban. Ugyanis, ha már a keresztfán Jézus elhordozta a világ bűneit, és Isten ezek miatt adta Fiát halálra, akkor teljesen értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy a feltámadott és megdicsőült Jézus valamiféle bűnös cselekedetekről beszélt volna ilyen nyomatékos és erős szavakkal: gyűlölöm!
Logikus és indokolt, hogy a sátáni jelenléttel kapcsolatban használ az Ige feltűnően, erősen negatív megjegyzéseket, hiszen a valódi ellenségről van szó, aki nem átallja Isten gyermekeit abban a tevékenységükben akadályozni, hogy a megdicsőült Krisztus testévé épüljenek.
Természetesen nem hagyom figyelmen kívül Jézus megtérésre intő szavait a gyülekezetek felé, de a nikolaiták cselekedeteivel kapcsolatban nem is beszél megtérésről, (holott a gyülekezeti angyaloknak ez fő üzenet).
Ez a tény még jobban aláhúzza, hogy okról és nem okozatról, gyökérről és nem hajtásról, alapról és nem felépítményről van szó. Azért sem lehet bármiféle bűnre asszociálni, mert Jézus Krisztus
- 1. elhordozta a büntetést
- 2. mindig a megbocsátást hirdette.
Itt pedig szó nincs megbocsátásról, sőt éppenhogy a két gyülekezetet megdicséri azért, mert gyűlöli a nikolaiták tetteit. Tehát nem emberi, hanem ördögi tanításról lehet csak szó.
"létezik egy Pál által többször is felvázolt gyülekezeti felépítés, aminek az alapmotivációiról és helyes működéséről Jézus is beszélt, amit azonban helytelen alapokon állva nagyon rosszul lehet alkalmazni a gyakorlatban."
A gyülekezet = Krisztus Teste felépítése nem mintegy mellékes vizsgálandó kérdés, hanem a legeslegfontosabb! Jézus, a Fő, az Ő testét a Szent Szellem építi. A dicső Szellem talán elnézi, sőt megengedi, hogy az ember maga választotta, Igétől merőben eltérő rendszerben folyjon az építkezés?
Fentiek értelmében a hierarchia az Egyházban kulcskérdés, mert itt próbálja diabolizálni (össze-vissza keverni és sajnos tömegekre hatóan sikerrel ) az ördög az örökkévaló jövő szempontjából meghatározó isteni terv ékes rendben történő megvalósulását.
És ez már közvetlenül az apostoli kor után (a Pál által említett gonosz farkasok bejövetelekor (ApCsel 20;28 ) bekövetkezett, hiszen a nikolaiták cselekedeteiről már az 1.sz.végén, tehát az efezusi gyülekezet angyalának írt levélben olvashatunk.
"Éppen ezért nem a felépítést kell kritizálni, hanem az embereket, akik helytelenül használják azt!"
Nem, mert az emberek a helytelen használatot a rossz alapok miatt alkalmazzák. Teljességgel értelmetlen és káros dolog embereket kritizálni olyan esetben, amikor bizonyítottan külső, sötét szellemi befolyásoltság alatt állnak. A nikolaiták tanítása ilyen, és a gyülekezet születésétől elkezdve mind a mai napi felismerhetően hat azokban a keresztény közösségekben, ahol a hierarchia gyakorlati alkalmazása eltér az isteni rendelettől.
De hiszen Te is írod:
..." nagyon nagy a veszélye annak, hogy a közösségi problémák láttán az ott ténykedő embereket kezdjük ítélgetni, olyan bűnöket tulajdonítva nekik, amiket 1. mi nem is mérhetünk fel soxor, hiszen a szíveket egyedül Isten vizsgálhatja, 2. amikben vétlenek, így a valós problémáról megintcsak eltereljük a figyelmet."
Ép ez a nikolaita probléma a valós probléma, minden egyéb csak ennek vonzata gyülekezeti relációban.