Két régebbi filmet is megnéztem a héten. Kellemes meglepetés volt, milyen jók. Az egyik a maga módján klasszikus mind film, mind könyv formájában: A Sakál napja. Elsősorban azt szeretem benne, hogy a szembenálló felek nagyon különböző egyéniségek, A Sakál izmos, jóképű, határozott, nagyvilági ember. A  rendőrfelügyelő inkább tisztviselő típus: az információk összegyűjtése és rendszerezése az erőssége. Ráadásul amikor úgy vélik, már nincs rá szükség, nem túl elegánsan állítják félre. De aztán eljön az ő nagy pillanata is! Viszont, a jellemét ismerve, ezt sosem fogja kihasználni. Alighanem alig várja, hogy nyugdíjba vonuljon, és a galambjaival tölthesse az idejét.

A másik a Zebegényiek c. 1978-as tévéfilm, Zsurzs Éva rendezésében. Ez Mesterházi Lajos hasonló című regényéből készült. Úgy emlékszem, ezt a Rakéta regényújság közölte. Fekete-fehér filmre emlékeztem, de nyilván az én tévém volt az. Ami meglepett, hogy milyen erős iróniával dolgozot a történelemben. Világhírű matematikaprofesszor, aki úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy szippantókocsit üzemeltet. Igaz, besegít az egész család. De van is eredménye: nemcsak magának, a gyerekeinek, de még a szüleinek is új házat vesz három éven belül. Jöszönheti mindezt a galád kapitalista öccsének, aki Franciaországból egy vadonatój Mercédes kocsit küld neki ajándékba. A színészgárda is figyelemre méltó volt benne.

Időnként az az érzésem, a szerző látta a jövőt, mint pl. az állítólagos biotermelés. Persze, azt is tudom, hogy Mesterházi az elfelejtett írók falujában lakik, és ez vélhetőleg így is marad. Ezzel együtt vagy ennek dacára én rendkívül szellemes, jól nézhető filmnek tartottam.