Bűvössárkány
2013.11.30
|
|
0 0
18541
|
Komáromi János:
A fák elkísérnek
a fák elkísérnek föléd hajtják árnyat adó ágaik más nem is segít egyedül maradtál végig utaztál több életet és gyakran úgy tettél mint aki megérkezett pedig tudtad legbelül hogy az út még tovább vezet de jó volt hinni hogy vége hogy megállhatsz végre megpihenhet a kóborló szív megnyugodhat a meggyötört lélek de még sem még nem...
a fák elkísérnek megriasztanak a kopasz ágak dermedten állnak a halott törzsek az egykori zöldek szürkén és barnán merednek az égre vagy fekszenek a földre köztük vergődsz előre könnyeid rajzolnak utánad fényes csíkokat mint valami nyálkás útvonal maradnak el a nyomok az élet mint valami csúszómászó féreg kúszik előre az Univerzum e tenyérnyi helyén néha megállsz és azt kérded: ez az enyém?
a fák elkísérnek a bomló rügyek csapzott ragacsaiból megszületnek az új életek virágszirmokban tobzódik az illatok mámorát kereső mintha megállna most egy pillanatra az idő a menekülés csendes vergődéssé szelídül de eléd perdül egy hulló szirom... jelzés ez hogy menni kell tovább üvöltenél: elég! nem bírom! de mozdul a láb és rándul az izom és felzubognak az energiák és a Végtelen hív csak tovább... csak tovább...
|
|