andropara Creative Commons License 2013.11.24 0 0 topiknyitó

Sziasztok! 35 éves, átlagos-sportos férfi vagyok, és nagyon kétségbe vagyok esve. Még májusban vizelés közben tapintással egy gyufafej nagyságú csomót vettem észre a péniszemben, nem a bőr alatt, hanem mélyebben. Nem fájt semmim (akkor még), semmi működési rendellenesség sem volt, de azért én rendesen frászt kaptam, és rohantam az urológushoz. Az elküldött ultrahangra egy másikhoz, amelyik megállapította, hogy ez egy Peyronie-betegség (induratio penis plastica), ami egy jóindulatú kötőszövetes elfajulás -hegesedés, ami okozhat fájdalmat a merevedéskor, illetve a következménye a hegszövet eltérő rugalmassága miatt a pénisz görbülete. Súlyos esetben a fájdalom ill. a görbület miatt lehetetlenné válik a közösülés, de nekem nyilván nem (volt májusban) ilyen súlyos, mert sem görbület, sem fájdalom (akkor még) nem lépett fel. Májusban még partnerem is volt, semmi problémát nem észleltem, azt, hogy olyan betonkeményen állt, hogy volt egy feszítő érzés (majd' szétrobban), nem éltem meg problémának, inkább büszke voltam rá. Szóval az orvos azt javasolta, hogy mivel különösebb panaszt nem okoz, egyelőre nem kell vele foglalkozni, fél év múlva menjek vissza kontrollra.

A fél év letelt, a kontroll most lenne amúgy is esedékes. Azóta viszont két dolog történt:

1. nincs már partnerem, pont májusban szakítottunk, ezt most nem részletezném, lényeg az, hogy az elmúlt fél évben nem volt rendszeres teljesítmény-tesztnek alávetve a szerszám, heti 1x-2x kézimunka, meg a hajnali merevedések voltak az össz igénybevétel. Ez alatt gondom nem volt, egészen most szerdáig.
2. Öt nappal ezelőtt, heti rendes "edzésem" után éjszaka ernyedt állapotban elkezdtem fájdalmat érezni, ami másnap is fennállt egész nap. Nem olyan volt, hogy fetrengjek tőle, hanem egy folyamatos nyomást, feszítő érzést érzek.  A csomó, amit időnként orvosi tanácsra már el is felejtettem, persze még mindig ott van, és szerintem az okozza a fájdalmat.
Péntekre a fájdalom alább hagyott, ezért nekiálltam "tesztelni", pénteken is meg szombaton is, és a tegnapival azt értem el, hogy sikerült a fájdalmat reprodukálni.

Természetesen holnap rohanok vissza az orvoshoz, de legközelebb pénteken rendel, holnap csak időpontot tudok kérni a betegirányítótól. Meg akarom nézetni egy magán-urológus-andrológussal (tud valaki ajánlani valamit?), csináltatni akarok róla egy MRI felvételt, mert csütörtök-péntek teljes depresszió és kétségbe esés után most ott tartok, hogy többfrontos háborút indítok ellene azonnal, pénz nem számít, most már nem az van, amit az ultrahangos doki mondott, hogy ha nem okoz tüneteket, nem kell vele foglalkozni.

Teljes a kétségbe esésem, mert a neten nem sok bíztatót olvastam a Peyronie-kórról, a gyógyszeres kezelés eredményei ellentmondásosak, a műtéttel meg az a baj, hogy eleve a hegesedés a betegség lényege, most ha még fel is vágják, és sebet ejtenek rajta, az csak még több hegesedéssel fog járni. Olyan, mint mikor a Legényanyában ásnak egy gödröt, de nem tudnak mit kezdeni a kitermelt földdel, ezért ásnak neki még egy gödröt, és így tovább...

Gyakorlatilag nekem most az a lelkiállapotom, hogy oké, hogy jóindulatú, tehát életben maradok, csak éppen minek, ha nem leszek képes férfiként funkcionálni? Nem szeretnék szerzetesnek vagy papnak menni életem hátralévő részében. Gyerekem még nincs, és nem is akartam egyelőre, mert úgy voltam vele, hogy férfiember ráér ezzel, hát most ott tartok, hogy lehet, hogy kurva gyorsan csinálni kéne egyet valakinek, mert most még ugyan fájdalmasan, de működik a műszer, viszont ki tudja meddig fog?

Volt-e valakinek hasonló betegsége? Mi a lefolyása? Reménykedhetek-e, vagy nekem kapáltak?