Én voltam, az estin (ami eredetileg lett meghirdetve). Mit is mondhatnék? Álló ováció volt, kétszer is, megérdemelten. Voltam én már sok Magdi-koncerten, de ez a tegnapi még azokhoz képest is különleges élmény volt. 

A nyári szabadtéri koncertekkel ellentétben ez inkább a művelődési házas koncertek vonalát vitte, amennyiben a dalok aránya eltolódott a zúzós, rockos dalok felől inkább a csendesebb, dallamosabb dalok irányába. Volt azért az előbbi is, csak kevesebb. A hangzásuk most teljesen más volt, Fekete-Kovács Kornél, aki a Magdalénában is segiti Magdit, áthangszerelte a dalokat, voltak vonósok, fúvósok, különleges ütőshangszerek bőségesen. Mindehhez hozzávéve a MÜPA akusztikáját - ez már magában is különlegesen izgalmas dolog volt. Magdi főként a saját dalait énekelte, főleg a Tizenegy c. albumról, de a korábbiakról is. Nagyon jól szóltak a klasszikus hangszerekkel együtt. Magdi is csodásan szólt, mindent beleadott, és egyáltalán nem hallatszott, hogy aznap már lenyomta ugyanezt a koncertet. Mivel rengeteget énekelt (több, mint 20 dalt), ezért sajnos nem fűzött minden dalhoz történetet, de amikor mégis, az nagyon ütött. 

Énekelt például egy szerb dalt. Nem tudom a cimét, bár ismerős volt, de tőle még nem hallottam. Ehhez annyit mondott, hogy az összes többi dalt a közönségnek választotta, de ezt az egyet magának, és hogy jobban értsük, szeretnóe leirni a képet, hogy jobban megértsük, mit is jelent neki ez a dal. És ahogy beszélt, hirtelen olyan volt, mintha ott lettem volna én is Kishegyen, egy kis kertben, a napfény átsütött a szőlőszemeken, a fehér teritővel boritott asztalon egy konyharuhában frissen sült kenyér illatozott, és ott volt a család, magdi szülei, nagyszülei, és egy kissámlin egy öreg rádió, tele festékfolttal, s belőle egy dal szólt. Szinte láttam Magdit, kisgyerekként, ahogy hallgatja a dalt, magába szivja a látványt, a szineket, az illatokat, mindent. Aztán láttam később, felnőttként, ugyanabban a kertben, ami most üres volt, mert a család szétszóródott, a szülők elváltak, a nagyszülők meghaltak, a testvérek már egy másik országban élnek. Magdi szuggesztivitására jellemző, hogy mire belefogott az énekbe, én már sirtam. 

A másik meghatározó élmény egy Beatles dal volt, az I want to hold your hand. Ezt korábban már egyszer hallottam tőle, egy művelődési házban, és akkor is nagyon tetszett, de az akkori élmény semmi sem volt a mostanihoz képest. Nem tudom, mi történt, de egyszerre azt éreztem, hogy a dal valósággal odaszegezett a székhez, szinte mozdulni sem tudtam, lélegzetet is alig vettem, nehogy megtörjön a pillanat. Hihetetlen volt. 

Aztán az Elindultam szép hazámból..., tiszta acapellában, miközben a teremben olyan néma csend volt, hogy egy gyufaszál leesését is hallani lehetett volna. És egy másik népdal, most nem emlékszem, mi a cime, az már kisérettel ment, és úgyszintén elvarázsolt. Az Egyszernél ugyancsak lélegzetvisszafojtott csend volt. A Szerelemnél viszont felbolydult a terem, megélénkült a közönség, jól érezhető volt, hogy ezt ismerik a legtöbben. 

Végül a kabaladal, a Highway to Hell. A második alkalom az este folyamán, hogy felugrott a közönség, és állva ünnepelt. Hosszas taps volt, sok-sok visszatapsolás. Ahogy mondtam, megérdemelten. Magdi elpityeredett, aranyos volt, akkor láttam ilyennek, mikor megnyerte a Megasztárt. 

Sokat jelentett neki ez az este, ez akkor is látszott rajta, mikor sorra megköszönte azoknak, akik segitettek neki, és lehetővé tették ezt az estét. "Nekem még soha nem volt ilyenem" - mondta, és sirt közben. És nagyon érdekes volt, amit arról mondott, hogy mennyire nehezen jöttek össze a szponzorok, hiszen mögötte nincs nagy gépezet, sokáig bizonytalan volt, hogy összejön-e a projekt. És mikor már megvolt a helyszin és a zenészek, és meghirdették a koncertet, akkor még mindig nagy fejtörésben és kéztördelésben voltak, mert kiderült, hogy a pénzből egyszerűen nem futja a promócióra, a plakátokra, mindenre. És akkor ránéztek a MÜPA jegytérképére, és csupa piros volt, elfogytak a jegyek hirdetés nélkül. (És aztán elfogytak a délutánira is, még rövidebb idő alatt, mint az estire, szintén hirdetés nélkül). 

Na, szóval ilyen volt. Röviden. ;)