Kedves Eta! Ezt írta:  "Az első életévben a csecsemők, a fejletlen, éretlen bélflórájuk miatt különösen érzékenyek a Clostridium-mal szemben"

Én meg ezt: "Csecsemőknek nem az intenzív mezőgazdasági termelés kezdetétől nem adunk mézet, hanem jóval korábbtól (rémlik egy az 1200-as évekből származó írásos emlék)" 

Semmi ellentmondás nincs itt. Én viszont már elmúltam 1 éves, rám nem a méz a veszélyes, és Önre sem. Rám az ivóvizünkben felhalmozódó antibiotikumok, a 13 éves fiamra, kortársaira, és az ő megtermékenyítőképességükre  az ivóvizünkben felhalmozódó (fogamzásgátlók!) hormonok, mindannyiunkra pedig az érésgyorsítókkal kezelt gyümölcsök, tartósítószerek, az un. "E" vegyületek, a gyomirtók, a permetszerek, a nagyipari hústermelés ( vízmegkötő gyógyszerek, gyorsabb súlygyarapodás!) stb. veszélyes! Ezek az anyagok kerülnek belénk nap mint nap, ezek az anyagok teszik azt, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek a tiszta természetben megélni, hatásait pozitív módon alkalmazni (parlagfű, amit kikiáltottak közellenségnek, pedig 30 évvel ezelőtt szinte nem volt virágporallergia!)  A mérgek ellen a méheknek kettős védelmi rendszerük van. A kaptárba nem kerülhet büntetlenül méreg! Ha erős a méreg, a méhecske elpusztul, mielőtt a kaptárba érhetne. Ha gyengébb a méreg, és a méhecske beér a kaptárba, akkor a sokkal érzékenyebb fiasítás pusztul el, és utána a méhcsalád, utánpótlás híján! Ilyen minden évben előfordul egyes méhészetekben, ennek oka a felelőtlen permetezési technológia, a nem engedélyezett vegyszerek alkalmazása! De a mérgezésben elpusztult családoktól nem kerül méz a fogyasztó asztalára! (Nem igaz, kerülhet, mert mindenhol vannak felelőtlen, csak a haszonnal törődő emberek. De nem ez a jellemző!!!)  (folytatása következik)