Vannak a fejlődésnek vakvágányai. Valóban, a vásárlók is felelősek azért, hogy kényelemszeretetből inkább korábban próbálják megvásárolni a reggelinek valót, tehát egy nyilvánvaló igényt próbáltak kielégíteni a keresekedők, és tejgyártók a tej fokozottabb tartósításával. Csak azzal nem számolt senki sem, hogy az eredmény nem sikerült. És közben a friss tej eltünt a polcokról, is ha nem kerül vissza hamarosan, úgy a a tej is el fog tünni általában.

Persze vannak sokan akik vonogatják a vállukat. Frisss tej? Hát az mire jó? Hiszen ott van x y, aki életében bizonyíthatóan nem ivott tejet, és mégis igen szép kort ért meg. Na most ez a probléma nem ezeknek az embereknek a problémája. Nem is tudom, miért szólnak bele? Valószínűleg őket hidegen hagyja az is, ha a tej ihatatlan, vagy az is, ha eltűnik, mintha soha nem is létezett volna.

Én azonban szeretem a tejet, és mindennapi táplálékom lenne, ha nem kéne manapság egyre gyakrabban azzal szembesülnöm, hogy a gyerekeim visszautasítják a reggeli kakaót, és okkal. Az ő gyomruk sokkal érzékenyebb mint az enyém. Én is érzem, hogy ez a tej nem jó tej, de én mindent meg tudok enni. Arra azonban én sem vagyok képes, hogy elhitessem másokkal, hogy tulajdonképpen ez a tej, amit éppen isznak, olyan finom, hogy az magát itatja. És persze abban is biztos vagyok, hogy amit nem jó fogyasztani, az a szervezetnek sem jó. Legalább is hosszú távon.