A Müllertal-i Heringer-Ördög /Luxemburg/
/Willi Schillings/
Összefoglalás
A luxemburgi Müllertalban, az ottani sziklafalakon feltehetően a késői palaotikus korból eredő rajzok találhatók; ezek a modern repülőeszközökkel hasonlatosságot mutatnak fel. A helyi mitológia is különös, tüzet okádó lényekről beszél.
A kis „luxemburgi Svájcban”, az ország nyugati sarkában, nem messze Echternachtól és a német határtól, találjuk – a tájilag még a déli Eiffelhez tartozó „Müllertal-t”. Bizarr liaskő /homokkő/ formációval nem csak a turistákat vonzza, de a hobbi régészek, kik különösen a sziklarajzok iránt érdeklődnek, nagy sikerélményt jelentenek; szinte olyant, mintha a híres Camonica /Brescia/ alpesi völgyben lennének.
A „Fekete Ernz”-től nyugatra, egy sziklás magaslat végén találjuk /”Ob Hierler/ - a valószínűleg a középkorból származó Heringer Burgot; ez sziklákból és kevés falmaradékból áll. Kb. 500 méterrel észak-északkeletre – egy ún. Fliehburg /menedékvár/ árkát és gátját /falát/ találhatjuk. Az árkot a keleti bejáratnál két sziklacsoport határolja; ezek bal oldalsó sarkához egy könnyes kiugró sziklafal – keleti fekvésben – tartozik. 148cm magasságban a földtől számítva – egy sziklás védőtető jobb oldalán, melyen új és régi égési nyomok találhatók, különös jelet véstek be: magassága 20,5cm, szélessége 14,5cm; ennek a jelnek feltűnő a hasonlatossága egy repülő objektummal, s erre való utalásként feltehetően – az alsó végén valamilyen szárnyszerű tartozéka van /1. kép/. Az objektum, melynek csúcsa az ég felé mutat, törzserőssé 1,5cm, hordfelületének szélessége 2cm; egyenletesen és óvatosan kb. 0,8cm mély barázdákat dolgoztak belé. Közelében nem láthatók további emberkézre utaló munkák.
Ugyanezen a lejtőn, nem messze a „Karesla” dupla barlangtól található többek között /itt 1909-ben Werveke professzor fiatal kőkori és bronzkori leletekre bukkant/, - egy ma még vita tárgyát képező dolmány, egy óriás méretű csontvázzal és egy piramisformájú kőblokkal, melyben egy mellkép, fejkép látható. Néhány száz méterrel délnyugatra – egy öt méter magas sziklafalon a „fekete ember” lapos domborművét /ez egy 1,10m magas római istenség/ gravírozták be. Információm szerint ezt a domborművet először dr. E. Schneider említi és fényképezte – az 1939-ben megjelent könyvében: „Luxemburgi ország régészeti szikla rajzai”. Schneider nagyon öregnek véli a jelet, és úgy véli, nem lehet elvetni annak a lehetőségét, miszerint ez kései palaotikai eredetű. Egyetlen összehasonlítási lehetőségnek tekinti a dél-spanyolországi Fuencaiente-beli sziklaképet; ezt konzervatív régészek sematikus emberi figurának vélik /tekintik/. Ez azt jelentené, hogy a „repülőgép” rajzának is ezt a korszakot lehet feltételezni.
A Heringerburgtól kb. 5km-re fekvő Berdorfban egy további sziklarajzot láthatunk, egy függőleges barlangfalon /lásd 2. képet és F 117-A-val összehasonlítást/; az is hasonlatosságot mutat fel modern repülőgépekkel.
Vajon van-e összefüggés a helyi mitológiával?
Jó helyre fordulunk ezzel kapcsolatban dr. Nik. Gredthez, aki már 1883-ban kiadta a „Luxemburg monda kincsei” első kiadását; itt nagyon pontos adatokkal szolgál az elbeszélések korát és tanukat illetően. Találunk itt 6785. szám alatt egy beszámolót, - Frank tanító részéről Wasservillig-helységből; Ő akkor, 70 évvel ezelőtt tehát kb. 1813-ban mesélt néhány csikósról. Ezek állítólag egy alkalommal az éjjeli tábortűz mellet – szembe találták magukat az akkortájt ismert „Heringer Teufel /ördög/-lel”.
/Ez a Heringer vár közelében történt; vajon „Hergen” azonos-e az Op-Hierler-rel?/ - Ez a heringer ördög – „bak” alakjában repült a légben, s folyton tüzet okádott.
Lehetne-e talán ez az az elképzelés, mely a legújabb időkig fennmaradt, mégpedig azon különös objektumra emlékezés, melyek a Müllertali sziklafalon találhatók?
