Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.08 0 0 18505

Kálmán Dániel:

Választás

(dalszöveg)

Próbálom magamat megérteni,
És hogy mi miért történik velem.
Nem tudom tovább már védeni
Ezt az eltitkolt felem.

Ami mégis meghatároz, irányít lelkesen,
Ahogy engem újra lábhoz
Kényszerít teljesen.

Találhatok-e még valami értelemszerűséget
Ennek az életnek mondott üres feszültségnek?
Helyreraknám a korábban helyesnek hitt dolgaim,
Folytatnám mondataim és hogy merre kell...
Indulni el

Próbálom a falamat lebontani
Ami gátol, hogy megéljem
Azt, amit tud szó nélkül mondani
Az, aki érted is megégne.

Értékes lehet-e száz év
Félelemszerű élet?
A végén meg elnyomni ezer,
Sokszor átélt emléket...
Azt, hogy vihetett volna az út,
Vagy elnyomott volna vadul,
De a tetőzés csak a
Beidegződésből törekvés.

Mindig van választás,
De amikor a kétely elsöpör
Minden mást, addig
Támasznak hitt gyengeséget,
A könnyebb úton is csak
Lemorzsolódni tudnál vakon,
Hígítóburkon keresztül
A jólmegszokást választhatom.

Én elhittem, hogy elvitte már
A lényeget ez az idő-sár,
Amíg fojtott és meg nem állt.

Én nem hittem, hogy előre néz
Ez a vak szempár,
És előidézne még választást.