Komáromi János:
Surranva érkezett

surranva érkezett az alázatos ősz
elnyúlt utcákon, kerteken, a határon
lehajtott fejéről hullottak a levelek
de én igazi arcát így is látom

bár reggelente néha már opál-köddel
takarja el lángolóan-buja, színes díszeit
a nyár-zöld lobok közé kevert vágy-vöröseket
a szemérmetlen-sárgákat, rozsda-díszeit

gyakrabban vág szemem közé a fény
alacsonyabb és rövidebb lett a ragyogó út
ősszel már lustább, fáradtabb a Nap
ma hajnalban a tegnapinál is tovább aludt

surranva érkezett, hogy senki meg ne lássa
nem volt ismerőse és most sincs barátja

csak én értem talán egyedül, ahogy arcába nézek
vissza néz rám az újjászülető enyészet