Akkor még egyszer nekifutok: aki elvárja, hogy egy komoly kérdésben ne vegyék figyelembe a döntését (mert elutasította a "pasi" közeledését), az hogyan várhatja el, hogy ezeket követően bármi másban hitelesnek tekintsék, komolyan vegyék?

Ez az idézet kiváló példa arra, hogyan lehet ideológiai szintre emelni egy primitív és álszent női stratégiát. Ugyanis ez semmi másról nem szól, mint a felelőtlen magakelletésről.

(Mielőtt bárki elkezdene "hímsovonisztázni" és "nőgyülőlőzni", jelzem, hogy nem vagyok egyik sem. Tisztelem az arra érdemes nőket, és nem tisztelem az arra nem érdemes férfiakat.)