Hangszer felismerés: szerintem azt kevésbé lehet megúszni, hogy egy adott hangszer hangja, ne legyen mindenképp felismerhető a zene hallgatásakor. Ha másért nem, azért, mert egyszerűen nincs két egyforma. Persze most eltekintve olyanoktól, mint pl. az M1 - T2 - T3, vagy JD - JV - XP - XV, vagy a DX - SY (stb.) közötti hangi azonosságok. De nem is kell ezt ennyire forszírozni. Ennek a zenében tényleg nincsen élvezeti jelentősége. Ez csupán csak annak válik érdekessé, vagy elkerülhetetlen témává, aki sok mindent kipróbált már. Aki már valamennyire ismeri az adott hangszerek sajátosságait. Egy hallgatót, főleg hogyha csak egy zenefogyasztó (ezt nem pejoratív értelemben!), szinte majdnem biztos, hogy abszolút nem fogja érdekelni, mivel készült az általa hallgatott zene. Személy szerint, engem sem úgy foglalkoztat ez a dolog, hogy, hú de gáz… Inkább csak arról van szó, hogy sokan használnak még korábbi típusokat, amik még nem olcsó műanyagok voltak, és hála a sok kísérletezős, nyomkorászós szakinak, ezek ugyanúgy használhatóak maradtak ma is, mint anno, a megjelenésük hajnalán. Csak közben tényleg meg lettek fejtve, és ki lettek használva azok a rejtett tartalékok is, amik kezdetben még nem voltak bennük ismertek. Számomra ennyiből érdekes csak ez a felismerősdi. Fel tudom idézni az akkorit, és most hosszasan el tudok töprengeni a jelenben. Ezt mégis hogy?   De a legjobban mégis úgy tudnám szemléltetni ezt a felismerhetőséget, hogyha valaki egy adott hangszeren kipróbál több hangbankot, amit pl. letölt, vagy megvesz az eBay-en, akkor azért a nagy rengetegben mégis körvonalazódik egy állandó sound. Visszatérő hangszín kombinációk az azonos minták miatt, hasonló beállítási arányok minimális effekt módosításokkal… Vagyis, van egy keret, amit nem lehet túllépni. És ezt a keretet ismervén, már tudni is lehet, hogy mi a hang forrása. Teljesen új hangokat nem lehet kreálni (2), de nem is ez a legfőbb cél. Inkább a sokszínűség, a variálhatóság, (közhelyesen) a jó időben – jó helyen, a kevesebb néha több, stb. Másrészről, nem gondolom azt, hogy bármilyen hangszer miatt szégyenkezni kellene. Akár ár, akár tudás viszonylatban. Minden hangszer alkalmas valamire/valamihez. Az már más kérdés, hogy alkotói részről, mivel kell rendelkeznie.