"Ott vagyok a szemed tükrében
Benne a szíved csendjében
Ott vagyok a mosolyodban
A szanaszét guruló gondolatokban" (Aliyah)
S most - elcsöndesedve az emlékezés napjaiban amikor időről – időre
elérkezünk egy olyan naphoz , melyen a legtöbb ember mélyen számot vet a múlttal....
Az elcsendesülés , a csend , az emlékezés napjai .
Emlékeztet arra , hogy az idő nem áll meg , akárhogyan is szeretnénk , emlékeztet
a lét fontos momentumaira , emlékeztet az élet szeretetére , a szeretet fontosságára és teremtő erejére.
Emlékeztet , hogy amit szeretnénk elmondani , megtenni , éreztetni , átadni szeretteinknek , embertársainknak ,
azt tegyük meg , mert az emulasztott pillanat nem hozható vissza , ne féljünk kimutatni érzéseinket , ne féljünk kimondani , hogy szeretlek és ne féljünk elfogadni a szeretetet....
– egy sír fölött mindez már haszontalan.
Akik elmentek mindig hiányoznak , de szívünkben örökké élnek....
S ezek a napok emlékeztetnek az emlékezés fontosságára , hiszen emlékek nélkül nem élhetünk…
"Az élet emlékezet nélkül nem is élet... a memóriánk tart össze minket, ez az eszünk, az érzéseink, még a cselekedeteink is innen fakadnak. Nélküle semmik vagyunk."
Csíkszentmihályi Mihály
JUHÁSZ GYULA: CONSOLATIO
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit igazán szeretünk, azt sosem feledjük el. (Shakespeare)
Henry Scott: A szomszéd szoba
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
... átutazók vagyunk itt a Földön ...
http://www.youtube.com/watch?v=CtxE7lNPWz8
