Első sorban megtiszteltetés, hogy olyan modellezőkkel együtt szerepelhettem Gödöllőn, akiknek munkásságukat már hosszú ideje csodálom. Köszönöm nekik és a szervezőknek a lehetőséget!

 

A negatívumokról :

 

- Nagyon sok olyan korú gyerek érkezett szüleikkel, akiknek még nincs fogalmuk róla, hogy mit is látnak, hogy miért is különbözik Paksinuti terepasztala Szodor szigetétől. Sajnos, sokszor a szülőknek sem. Ők az egészet játszóháznak tekintették, így is viselkedtek szülők és gyermekeik egyaránt. Nem kérdeztek, nem olvasták el el a kitett információs táblákat. Csak kritizáltak.

Szerencsére ők voltak kisebbségben.

Volt olyan, aki a karjában ülő mésfél év körüli gyerekét folyamatosan belógatta a kordonon belül az asztalomtól pár centire, hogy tekintetünk többször összeakadt, és tudta is, hogy miért. De azért megvárta, amíg szólok is érte.

- Jó pár olyan modellező kollégával találkoztam személyesen, akiknek eddig csak nicknevével találkoztam. Vagy kérték, vagy én magam ajánlottam fel nekik a kordonon belüli fotózást. Talán ez lett volna a helyes út, nem azt hazudni, hogy sajtós vagy...

Azon is gondolkodjatok el, hogy ha bármelyikünk asztalában nagyobb kár keletkezett volna esetleg a kordonok hiánya vagy túlzott közelsége miatt, vajon mikor láthatnátok viszont bármelyik kiállításon is... Pontosan azért nem történt meg ilyen, mert a szervezők mindent megetettek ennek elkerülése érdekében. Beleértve a ruhatár használatát és a kordonokat is.

Nekik, és a kiállítók összetartásának és egymásra odafigyelésének köszönhetően lesz még kiállítás.

Sajnos ebben az országban még tiltani kell azt, ami máshol már rég természetes. Még nem nőtt fel ez a társadalom ahhoz, hogy egy ilyen értéket felvonultató rendezvényt tiltások, kordonok nélkül le lehessen bonyolítani károk nélkül.

 

A lezlinilzen@gmail.com címen elérhető vagyok bárkinek, itt nem szívesen vagyok.

 

Üdvözlettel : Balogh László ( Lezlinilzen )