Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18480

Tóth Dominika

 

Álomvilág

 

 

Lecsukom a szemem,
s végtelen szomjúsággal várom az álomszigetem.
Mindig az álomhajómban sodródom,
melyet képzeletem hajt túl a határon.
Egy eltévedt hullám hozzám szegül,
édes mesével altat, s míg figyelmem lankad,
hatalmas karjai már az árbocot tépik,
s addig gyötrik megrémült lelkem,
míg a tenger halálos,
ringató öblében találom a szívem.
S lassan az életem reménytelen,
magával ragadt a végtelen.
Repülök, szárnyal a lényem,
borús felleg támadt felettem.
Az ég könnyes szemét megtörölte,
s esőcseppje ajkamon álmodva
visszarántott a valóságba.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18479)