Törölt nick
2013.10.22
|
|
0 0
894
|
Csokonai Vitéz Mihály
A reggelről
Már alélva pislog szép fénye azoknak Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak. Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak Felébredésére a piros hajnalnak, Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre, Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre. Az ég alját piros bársonnyal prémezi, S aranyos csipkékkel körűl övedezi. Szép bársony burkokból kihívja azokat Az estve még félig bimbó virágokat, Amelyek kitárván szagos kebeleket, Béfűszerszámozzák az egész vidéket. Melyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek, A kies vőlgyeket bényargalják velek, Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak És egy fűszerszámos templomot csinálnak, Amelynek pirosló rózsából rakatott Oltárára hint le a hajnal harmatot, Melyen asztag temjént gyújtván fel a szelek, Az egész szent helyet béfüstölik velek; Melynek az ambránál éltetőbb illatja Ártatlan érzéssel a lelket elhatja. Erre a madarak koncerti zengenek, S a lélekben egy szép érzést teremtenek. A szelek is áldó éneket suttognak, S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak. |
|