Közben eszembe jutott, hogy meg akartam osztani veletek két idei élményemet Magdival kapcsolatban.
Áprilisban megnéztem a Magdalénát még egyszer (harmadszor). Az első két alkalom a premier, és az első év végén a búcsúelőadás volt, a második évadot viszont akkor láttam először és utoljára. Volt néhány kisebb változtatás, ami szerintem nagyon jót tett a darabnak, Magdi a nagy, nehéz piros bőrruha helyett egy gyönyörű piros-fehér csipkaruhát kapott, ami sokkal jobban állt neki. A Vágy átkerült a darab legvégére, a többi zene nagyjából a helyén volt. A történetek között voltak ismertek, és teljesen újak is, de a darab közepe, Istenhez való viszonya és nagymamájának élete ugyanakkorát ütött, mint első alkalommal, most sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Viszont emlékszel, Bogyó, mennyit beszéltünk a Veiszer Alinda interjú kapcsán Magdinak arról a kijelentéséről, hogy ő nem ment el a nagymamája temetésére? Ez alkalommal már megjelent a darabban a megbánás érzése, hogy akkor ezt rosszul gondolta, és ha visszaforgathatná az idő kerekét, máshogy csinálná. (Ahogy akkor is mondtam, néha elfelejtjük, hogy ő még csak egy fiatal lány, félig gyerek volt még, mikor megismertük, és hát még csak most tapasztalja meg ezeket a dolgokat, és ezek által formálódik). Szóval csodaszép este volt, még édesanyámnak is nagyon tetszett, akit magammal cipeltem. :)
Egyébként a 4. sorban ültünk, és két sorral előttünk ott ült Antal Timi, és nagy áhítattal figyelte a darabot. Sokat gondoltam rá a darab nézése közben, hogy egy ilyen feltörekvő énekes-palánta vajon milyen szemmel nézheti egy sikeres pályatársának a darabját, vajon végig azt érzi-e, hogy mikor fog/fog-e majd ő is ott állni a színpadon, és érte is bejönnek-e majd az emberek. (Sajnos az elmúlt év alapján erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez az álom megvalósulhat majd).
Másik élményem, hogy 2011 után idén ismét sikerült eljutnom nyári rockkoncertre. Sokáig úgy nézett ki, hogy nem jön össze, miközben bejárta az egész országot, de még a határon túl is több koncertet adott, Budapestre egyáltalán nem hirdettek semmit. Végül nyár végén megláttuk, hogy lesz Újpesten egy Magdi-koncert, ez ráadásul még közel is volt hozzánk. Persze nagyon izgatott lettem, mert bár az idei programot mások beszámolóiból, youtube-videókból és cikkekből végig követtem, az élő adás varázsa teljesen más. Két órával a koncert előtt kimentem, de iszonyatos tömeg volt már akkor is. Épp Kállay Saunders énekelt, gondoltam is, milyen nagy közönsége van, de miután a 10. sorból ütemes Magdi! Magdi! üvöltéseket lehetett hallani, leszűrtem, hogy hozzám hasonlóan mások sem igazán András miatt vannak kint, hanem már az esti koncertre gyúrnak. Aztán jött Magdi. Mezítláb, mint mindig, kis hippiként, kibontott hajjal, lebegő ruhában. Fergeteges bulit csapott, hihetetlen energiája volt a dolognak. A Cadillac-et elszúrta kicsit, de még az is aranyos volt, ahogy kuncogva grimaszolt, miközben próbálta menteni a menthetőt. (Majd mellékelek videót). A Szerelem c. számot gyakorlatilag a közönség üvöltötte vele együtt, látszott, hogy jólesik ez neki. A Highway To Hellt nemkülönben, ebben az volt az érdekes, hogy az egész első sorban nyugdíjas nénik álltak, a törzsrajongók is csak a második sorig jutottak, és ők éppen úgy csápoltak a rockdalokra, mint a fiatalok. :) Nem csoda, hogy a legtöbb nyári cikk a ráadás népdalt emelte ki, ez tényleg egy borzongató élmény volt, ahogy acapella elénekelte (szintén linkelek majd videót). Egy szomszédos színpadról odahangzó hangos zene kicsit megzavarta a meghitt pillanatot, de még ezzel együtt is hihetetlenül felemelő, szép élmény volt.
A koncert után Magdi teljesen leizzadva jött le a színpadról, és mivel már szeptember volt, hűvös is, nem jött már elő autogramot osztani. Meg tudtam érteni. Már ismerek néhány embert a törzsrajongók közül, velük beszéltem éppen, mikor megjelent Hoffer Peti, Magdi dobosa, és Kovács Barnabás, a basszusgitáros is. Meghívták az egész társaságot sörözni, még vacsorát is vettek nekünk. Nagyon közvetlenek és jó fejek voltak, bár túl sok érdemi információt nem sikerült kihúzni belőlük, de azért jó volt kicsit dumálni velük. :)
Hát ennyi volt idénre, a harmadik a MÜPÁ-s koncert lesz, amire már májusban megvettem a jegyemet, és már eléggé várom. Majd arról is beszámolok. :)
