Ez mint nagyon szép és jó, csak a mai világban nem működőképes. A saját bőrömön tapasztalom nap mint nap. Lehet, hogy a gyerek marhajól érzi magát(vagy nem), de ha nem tanul meg küzdeni (önmagához mért teljesítés nem igazán tanítja meg), és legfőképpen tanulni nagyon nagyon sokat fog szívni később.  

"ő a fontos" nagyon szép és jó lenne, ha így működne, de legkésőbb amikor kilép a világba meg fogja tapasztalni (elnézést a szóhasználatért), hogy mindenki leszarja. Senkit se érdekel Ő, csak az hogy mit tett le az asztalra, és lehet hogy önmagához képest sokat fejlődött, de sajnos ez senkit sem fog érdekelni akkor amikor valamilyen vizsgára készül az egyetemen. És minnél hamarább "tanul" bele az ember az ÉLETBE, ami a waldorfos rózsaszín felhőn kívül van annál kevésbé fogja megviselni.  20 évesen nehezebb már alkalmazkodni az addig megszokott dolgok tökéletes ellentétéhez.  

A Waldorf alapötlet jó, a kivitelezés pocsék, és a legfőbb baj, hogy semmi köze sincs ahhoz a világhoz amiben most élünk.  Én nem vagyok benne biztos, hogy burokban akarnám nevelni a gyerekem, hanem inkább szokjon hozzá ahhoz ami odakint várja, mert később sokkal sokkal rosszabb lesz.