Harasztovics István

Az ablaknál

Az ablaknál állok és nézem a szivárványt, 
Látom a kifutó-kifutón a királylányt. 
Érzem az erőket, az angyali adomát, 
Mik kérdik: a soraim ingyen mért adom át. 

A válasz egyszerű: élvezem a szavakat, 
Az út előttem és nem csapom be magamat. 
Az ösvényen állva, a szellőben lebegve, 
Álmodom, hogy akár szebb jövő is lehetne. 

Az ablakot bezárom, szemeim lehunyom, 
A rám szabott munkát észszerűen letudom. 
Maradok, hol voltam, a sajátom az enyém, 
Az élet mostoha, de megkérem a kezét. 
És az ablaknál ülve majd sokszor nevetünk, 
Hátha egy csinos pár, egy szép család lehetünk.