Én a '90-es években (91-98-ig), befektetés nélkül, átlagban, adózás (és tb) és a költségeim vastag levonása után, havi négyszázötvenet kerestem, és csak hétköznap, nyolctól kettőig voltam hajlandó dolgozni. Nem olyan szar dolog ügynöknek lenni. Ma is elvállalnék egy olyat, ha lenne. A jövedelmem ugyan nem kisebb ma sem (reálban), de a felelőségem és a kockázatom sokszoros. A főnököt meg soha nem szerettem játszani, ma is nehezemre esik.